Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)
7. „Norbert páternek nem voltak kegyencei.”
«KD. tartoztak baráti szövotspcrpt alakítottak ps pvről pvtp összpkifli iá gyűlnek; engedjék meg, ha kicsapottan is, de lélekben mindig BsEc*— 1 ..s: : tanítványuknak érezzem magam. Milyen igazuk volt, akkor is! ífM m i V Most kezdem csak lassan sejteni. Kr j 1] ‘1 I (A premontreiek) ttäSÄ. il )i j I ❖ Norbert páter szeretettel fogadta és pótlékkal táplálta Kristófot gyermekkorában - valamilyen lelki pótlékkal, mintegy anyatej helyett tápszerekkel; de a gyógymód használt, Kristóf erőre kapott. Ez a szerzetes ötvenéves lehetett, mikor a híres bíró fia a keze alá került; minden gyermeket „személyesen nevelt”, gondosan megvizsgálta családi körülményeiket, Kristófról is tudott mindent: tudomásul vette, hogy félárva, mint valamilyen sebesülés okozta csonkaságot; megismerkedett az apával is, s néhány óvatos és udvarias, de nem éppen felületes beszélgetés után valószínűleg többet tudott e büszke lélek sérüléséről, mint amennyit Kőmives Gábor valaha is megvallott önmagának. (...) Norbert páternek nem voltak kegyencei. Valamilyen szőkébb testörcsapat, a kiválasztottak köre, természetesen felsorakozott körülötte is; az ilyen kiválást egy-egy közösségen belül szándék és elhárítás nem tudják megakadályozni, hiába minden óvatosság, tapintat, az érzelmek áttörik az együttélés formáit, egy napon fekete és fehér bárányokra szakad szét a nyáj, s a pásztor tehetetlenül érzi, hogy a fehérek közelebb állanak szívéhez. Norbert páter szerette Kristófot.- 104-
