E. Csorba Csilla: Halotti maszk, élőmaszk. Tanulmányok a kegyelet kultúrtörténetéből (Budapest, 2006)

E. Csorba Csilla: „Most, hogy nem vagy, megsokszorozlak" (Halottábrázolás fotográfiákon)

koporsóba helyezett, megszámozott holttesteiről készített képe a Thiers-rezsim vádirata, a szabadság utópiájának szimbolikus képi megnyilatkozása lett.4 Az I. világháborúba kiküldött fotóriporterek, Balogh Rudolf, Vydarény Iván, Müllner János és mások pedig a dicsőséges előrenyomulások, győzelmek megörökítése mellett hamar hazaküldték a sikerek áldozatairól készült kegyetlenül reális ábrázolásaikat is. A fénykép tehát képes az igazság feltárására, de elkendőzésére, megszépítésére is. A halál ábrázolása lehet botrányos, felkavaró, morálisan megkérdőjelezhető, felrázó, de lehet - a kegyetlen igazság érzékeltetésén túl - az elmúlás megdöbbentő, időtlen bizonyítéka is. Che Guevera „egy istálló cementvályújára hordágyon kiterített holttestének" fotója sokakat Mantegna Halott Krisztusára vélt emlékeztetni. Az utolsó pillanatban való megörökítés mulasztást igyekszik pótolni: az arcvonásokat megőrizni az emlékezet számára az élet nyomat utoljára akkor vizualizálni, amikor a valóságban az már nincs jelen. A fényképezés felfedezése után a post-mortem dageirotípiák kultusza Európában és Amerikában is igen elterjedt. Egy 1848-ból származó amerikai hirdetés előrelátóan figyelmeztet a bármikor bekövetkezhető végre, s az emlékhagyás kötelezettségére: ,AM elutazik, nem tudja visszatér-e. Ezért hagynia kell valamit maga után, hogy barátai emlékezzenek rá M lenne megfelelőbb, mint egy dagueneotypia? Ilyen jól és ilyen pontosan semmi más nem emlékeztet a vonásaira. Langenheimnél megrendelhető a harmadik emeleten."6 Az Egyesült Államokban készített ún. memorial photography igen nagy népszerűségéről tanúskodik az a két hatalmas magángyűjtemény, amelynek egyes darabjait ma már az interneten is előhívhatjuk; az ember képi megörökítése tehát, bár olykor csupán a halál pillanatában, mégsem hiábavaló.7 Ami korábban csak az arisztokráciának és nagypolgárságnak volt elérhető, a 19. század közepétől az ábrázolási