Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)

Katalógus

szakban Gabányi Sándor szatmári konzervatív kő- vet, akit az országgyűlési ifjúság Pozsonyban 1844- ben macskazenével tisztelt meg. Gabányi Gyuláné a Petőfi Társaság iratai szerint Petőfi István szemé­lyes jó ismerőse volt. 13. „Rajtunk áll, hogy boldogok legyünk. / Csak akaratos ne legyen természetünk. / Gyermek-dolog, inkább szomjazni, mintsem más / Pohárból inni, mint amelyre kedve jött. / A bölcs - mert nem jo­gunk a sok válogatás - / Ahonnan jut, onnan issza az örömöt.” Tompa Mihálynál 14. Hatvány II. Névmutató 206. 1. Petőfi Sándor zsebórája 2. Elveszett 3. Fotó: Új Idők 1918. márc. 3. Nem reprodu­kálható. 10. Az órát 1917-ben Weber Lajos, a Leszámíto­ló Bank alkalmazottja vásárolta Pesten, a Dob ut­cában egy fehéregyházai szász menekülttől, aki azt apjától örökölte. 12. „[Weber Lajos], a Petőfi-relikvia felfedezője, aki különben porcelánok gyűjtésével foglalkozik, mindenekelőtt bemutatta a kis, barna bőrtokba zárt órát. — Az óra - kezdte előadását — duplafedelű la­pos, ezüst ampir Spindel óra. Eredetileg teljesen re- cézett volt, a kopástól azonban a domborulat felé lekoptak róla a rovátkák. A cimlapján szabad szem­mel alig olvashatóan a következő felirat van bevés­ve: ’Petőfi Sándor 1848. márc. 15.’ A túlsó oldalán még apróbb betűkkel: ’Szemere B. E.’ A készitő ne­ve belül van: ’In Franşois Bauette et Comp. Ge­neve.’ A címlap felirata szerintem csak rövidítés, ahelyett, hogy Petőfi Sándornak. A hátulsó oldal értelmét valószínűleg igy kell magyarázni: Szemere Bertalan emlékül. A készitő nevénél a ’In’ csak rö­vidítés Jean helyett.” Weber húszezer koronát kér az óráért a Petőfi-Háztól, de nem kapja meg a kért összeget. Ferenczi Zoltán megtekinti az órát, és nem tartja kizártnak, hogy valódi: „Nehézségek csak akö­rül vannak, hogy Szemere Bertalannak semmi kü­lönösebb oka sem lehetett arra, hogy Petőfinek egy drága ezüstórát adjon ajándékba. Március 15-én, amely napról az ajándékozás keltezve van, Petőfi Pesten volt, Szemere pedig Kossuthtal Pozsonyban. Kossuth egyáltalán nem helyeselte Petőfiék pesti működését és Szemere valószínűleg egy nézeten volt vele. ... Azonban egy év múlva Debrecenben már megünnepelték március tizenötödikét és nincs kizárva, hogy Szemere Petőfinek, a köztársaság hí­vének ekkor adta volna az órát.” (Pesti Napló 1918. febr. 21.) 13. „Egy szempillantásnál mi rövidebb? / Ember barátom, a te életed. / Rohanva jő az idő s elrohan, / Egy kezében bölcsőd pólyája van, / S másikban ko­porsódra szemfödel. / Kevély ember, miben kevé- lykedel?” A? ember 14- Diószeghy Tibor: Segesvár közelében megtalál' ták Petőfi óráját. Pesti Napló 1918. febr. 21. Segesvár, 1849. 07. 31. 207 207. • 1. Szendrey Júlia hímzése 4. Pamutvászon, pamutfonal, selyemszövet, kongré 5. 55 X 52 cm 6. Restaurált, lyukas, a fehér szitaanyag kilátszik. 7. Petőfi Irodalmi Múzeum (Budapest) 8. R. 62.263. 9. Piros alapon színes fonallal keresztöltéses ké­zi hímzés. Négyszög alakú. Középen fehér-szürke vonallal koponya, alatta keresztbe tett lábszárcson- tok, alul feketével 1849, két oldalt zöld, sárga, szür­ke, barna színekből babérág. A restaurálás során a hátlapra piros vásznat rögzítettek, illetve mályva­színű selyemszalaggal beszegték a kézimunkát. 10. A Petőfi Társaság anyaga, Machek Gusztáv- né Horváth Ilona, Szendrey Júlia leányának aján­déka, Kéry Gyula gyűjtése 11. 1911/80/62.; 1916/42/43.; 1926/54/43. 12. „ Nyilatkozat mely szerint alólirott mint Szendrey Julia leánya - a Petőfi-társaság kérésére ­163

Next

/
Oldalképek
Tartalom