Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)

Katalógus

kai. Szélei nyolcas formában hurkok, selyemmel le- varrt gyapjúpaszománnyal díszítettek. 10. A Petőfi Társaság anyaga, Szendrey Júlia le­ánya, Machek Gusztávné Horváth Ilona adománya 11. 1911/70/4.; 1916/48/87.; 1926/62/87.; 1948/ 11/6. 12. Ezt a ruhát viselte Szendrey Júlia, amikor el­ső gyermekét, Petőfi Zoltánkát várta. A ruha maga is, mint egy XIX. század közepi állapotos-öltözék kuriózum lenne, sajnos azonban az 1960-as évek­ben átalakították, megfordították, az elejét hátra, a hátrészt előre téve. Ma már jóformán rekonstru- álhatatlan az eredeti állapot. Az átalakítást azzal indokolták, hogy nagyon ízléstelen lenne a nemzet nagy költőjének feleségét állapotosán bemutatni egy kiállításon. Az eset kirívó példája a hibás, tör­ténelmietlen restaurálásnak. (Dózsa Katalin szak­értői jelentése alapján.) A ruhához tartozó kabátka szerepelt a kiskőrösi Petőfi Emlékház 1969-es kiál­lításán. 13. „Kicsiny leány az én rózsám, / Elfér az ölem­be’, / Kicsiny leány az én rózsám, / De nagy ám a lelke, / Rózsám lelke egész ország, / Mégpedig a Tündérország.” Te az enyim, én a tied... — „Szeret­telek lyánykorodban, / Szeretlek most százszor job­ban, / Nem százszor, de ezerszerte, / Ha meg nem haragszol érte. // Nem is tudja a nőtelen, / Mi az igazi szerelem; / Hogy tudná az istenadta? / Még csak akkor tanulgatja.” Feleségek felesége... — „Ha ki­rálynak születtem volna: / Letenném koronám / Egy kis virágkoszoruért, mit / Kezecskéd fűzne rám. // Volnék szivárvány: kérnélek, hogy / Szineimet elfo­gadd, / És festess bennök szalagot, mely / Övezze derekad.” Szeretlek én, szeretlek téged... Pest, 1848 nyara 174. / 1. Petőfi Sándor és Szendrey Júlia hajfürtje 5. Hossza: 8 cm; hossza: 12 cm 6. Ép 7. Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára (Budapest) 8. K 377/128. 9. A hajfürtöket egy borítékban őrzik, ennek felirata: „Petőfi Zoltánnak tíz éves korában.” A bo­ríték piros viasszal, Petőfi pecsétgyűrűjével volt le­zárva. A borítékban egy sötétbarna és egy geszte­nyebarna, fekete selyemszállal összekötött hajfürt van. A sötét Petőfié lehetett, a világosabb Júliáé. 12. „Kedves fiam! E sorok az első és utósók, mel- lyeket anyád hozzád intéz; midőn elolvasod e szava­kat, már akkor sem apád, sem anyád. Egyetlen örökségedül nem bírsz tőlük egyebet, csak nevedet: de azt ne feledd el soha, hogy e név: Petőfi! Apád nagygyá, fényessé tévé; te legalább őrizd meg min­142

Next

/
Oldalképek
Tartalom