Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)
Katalógus
13. „Fényesebb a láncnál a kard, / Jobban ékesíti a kart, / És mi mégis láncot hordtunk! / Ide veled, régi kardunk!” Nemzeti dal - „Ismét magyar lett a magyar, / Kardot ragad kezébe, / Kardján a napsugár ragyog / S a bátorság szemébe’!” Ismét magyar lett a magyar... - „Még mikor a városház teremében értekeztem az érdemes tanáccsal, véletlenül meg- csőrdült a kard, erre a nép ott kinn elkiáltja: ’baj van, Petőfit bántják!’ s betódultak és csak akkor csilapodtak le, midőn meggyőződtek, hogy nem akarnak bántani. Elvégezvén dolgomat a tanáccsal, a nép harsogó éljenzés közt kisért ki, s a mint később megtudtam: mig beszéltem, közülök többen kinyitott bicskákkal álltak körülem... azt hallották, hogy, a mint ők nevezik a kaputosokat, a farizeusok le akarnak engem beszédem közben rántani... el voltak határozva, hogy a ki hozzám nyúl, irgalmatlanul legyilkolják. Szerencséjökre moccanni sem mertek, a népgyülés a legnagyobb renddel oszolt szét, s az egész város köznépe mellém esküdt és azóta tántorithatlannak hivém a mai napig.” Nyilat- kozat. Kunszentmiklós, 1848. jun. 15. — „ [...] de ne busulj, én még élek, s kardomat nem húztam ki hüvelyéből, és ki fogom huzni, s ki tudja, kardommal együtt mit húzok ki a hüvelyből, miilyen diadalmak fognak ragyogni e kard élén!” Petőfi levele Arany Jánosnak. Debrecen, 1849. jan. 7. 14- Hatvány II. 309. /Bulyovszky Gyula — Hatvány II. 320. /Jókai Mór — Petőfi-Album. 1898./ Degré Alajos - Fekete Sándor: A költő kardjai. = Petőfi a forradalomban. Bp. 1991. Pest, 1848. 03. 164. 1. Petrovics István zászlója, amit fiától kapott 2. Gyűjteménybe nem került. 12. Barabás Péter aradi polgár és Romocsa Sámuel budapesti műasztalos készíttette Bécsben a márciusi forradalom idején. A zászló ott lobogott az utcai megmozdulások legtöbbjén. „Március 14-én az óriási számmá növekedett különféle nemzetiségű, de magyar érzelmű ifjúság, mindannyian magyar nemzeti kokárdával díszítve, nagy néptömegtől kísérve, e szép zászló élén vonult végig a Práteren, hogy a Dunán érkezendő pozsonyi országgyűlési küldötteket hatalmas ovációkkal fogadja. A hajó megérkezvén, a parton egy kis félkör képződött, közepén diadalmas zászlónkkal s eget rázó éljenekkel üdvözöltük a magyar követeket,- s az ifjúság nevében én magam tartottam beszédet. Kossuth, Batthyány s a világtalan Wesselényi örömükben megcsókolták e zászlót s egymást ölelgették. A világtalan Wesselényi, midőn a hajó megérkezett s hallá a lelkes üdvrivalgást, álmélkodva kérdé, hogy mi ez? - mire Kossuth azt feleié neki: Barátom, ha látnád e jelenetet, - föltámadtak a magyarok sírjaikból! Ugyanezen zászlót aztán, mely nehányunk tulajdonát képezte, lehozattuk Bécsből Pestre s itt a kere- pesi úton, a Beleznay-féle kerttel szemben levő saroképületben, Petőfi Sándorunk akkori lakásán, a Bécsben tartózkodó magyar ifjúság nevében én sajátkezüleg adtam át lánglelkű költőnknek, ki azt a bécsi nagyszerű események emlékéül a legszívesebben fogadta. Ez a zászló lett az első önkénytes szabadcsapat zászlaja, mely a szerviták udvarában Petőfi édes atyjának kezébe, mint zászlótartóéba lett átadva.- Ez alkalommal történt az is, hogy midőn az önkényteseket föleskették, a „csász. és m. kir.” szóért úgy felzúdultak, hogy alig lehetett őket lecsillapítani. A nagy zavarban Földváry lováról le is csúszott. A zászlóval Földváry vezénylete alatt előbb Becskerekre mentek, a hol már Toldi lett a zászlótartó, de elegendő bátorsággal nem bírván, rövid idő múlva — ha jól emlékszem — Báthory kezébe jutott a zászló.” ([Barabás Péter emlékezése]: Az a zászló...) 13. „Ki az a vén zászlótartó ottan / Olyan tüzes lelkiállapotban? / Szemem rajta kevélyen mereng el: / Az én apám az az öreg ember!” A vén zászlótartó - „Ne félj semmit, megvédünk... csak egy szót, / Csak emeld föl, csak mozdítsd meg zászlód, / S lesz sereged ezer és ezernyi, / Kész meghalni vagy diadalt nyerni!” A szabadsághoz — „Tíz katona esett 136
