Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)

Katalógus

166.

a helységre, / Nem volt szükség fogdosó kötélre, / Húsz legény ment maga jószántából / Zászló alá az eke szarvától.” Péter bátya — „Háromszinű magyar zászló, / Dicső jel! / Védelmezünk megfeszített / Erővel, / Kiemeltük a porból szent / Szárnyadat, / Röpülj előttünk a magas / Ég alatt!” Van-e mostan olyan legény...

14. [Barabás Péter emlékezése]: Az a zászló, mely Petőfi atyjának kezében volt. VU 1882. ápr. 2.

Pest, 1848. 03. 15. után

165.

1. Szendrey Júlia főkötője

2. Gyűjteménybe nem került.

12. „Petőfiné szerette öltözeteiben is a feltűnőt, s eszményképe a nők között Sand György lévén, a nagy francia írónő mintája szerint, első teendője volt férjhez menetele után, szép gazdag barna haját, köröskörül levágatni. Fekete nehéz selyem ruhát viselt, midőn ezúttal [1848 márciusában — a szerk.] találkozánk; - derekát széles nemzeti színű szalag övedzé, balkeblén kokárda, fején, kis, nemzetiszín szalagokból összeállított magyar főkötő.” (Vachott Sándorné: Rajzok a múltból. Emlékiratok. II.) - „Eb ső látogatásakor Szatmárban (már a forradalmi időkben) oly főkötővel jelent meg Júlia, melynek középrésze fehér, baloldala zöld s a másik piros (nemzeti szín) volt, mire aztán végleg ’fantaszta komédiásnőnek’ ítélte a magyar középosztály mindig józankodó és a lelkesedéssel s ennek papírosízeivel szemben tartózkodó ítélete.” (Kaffka Margit levele Hatvány Lajoshoz- Budapest. 1918. okt. 20.) [Kaffka Margit nagyanyja, Lauka Janka Szendrey Júlia személyes ismerőse volt.] Petőfi feljegyzése szerint már 1848. március 13-án készített magának egy ilyet vagy ehhez hasonlót Júlia.

13. „Isten hozzád, nőtlenség barátom! / Haragszol vagy nem haragszol rám: / Már ezentúl hátamat látod csak, / Örömiddel végkép jóllakám. // Isten hozzád, vidd el tarka zászlód / Másfelé, hogy új hivet szerezz, / Fejér zászló kell nekem már, és az / Feleségem fejkötője lesz.” Búcsú a nőtlenségtől - „Mig én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.” Lapok Petőfi Sándor naplójából

14. Vachott Sándorné: Rajzok a múltból. Emlékiratok. I-II. Bp. 1887-1889. - Hatvány II. 504-505. /Kaffka Margit

1848. 03. 15.

1. Petőfi pénztárcája

2. Elveszett

3. Fotó: Az Ernst-Muzeum leíró lajstroma/71.

12. „Kecskebőrből, 3 részből, belől a két szélső részen gyöngyhímzés virágokból, irónnal és a felírással: Talpra Magyar versért. Pest 1848 Petőfi Sándornak. Felesége hímzése.” (A? Emsl-Muzeum leíró lajstroma)

13. „Mi kéj, igy kóborolni / Hegyen és völgyön túl, / Mi kéj! mint dagad keblem! / S erszényem mint lapúl!” Ez már aztán az élet! - „Lesz idő, s tán nem sokára, / A mikor a magyarúl / Éneklő fiúk markába / Bankóteljes tárca húll.” Úti jegyzetek

14. A? Emst-Muzeum leíró lajstroma. Bp. 1922. - Varjú Elemér-Höllrigl József: Emst Lajos magyar történeti gyűjteménye. (A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításai VII.) Bp. 1932. 118.

Pest, 1848. 03. 15. után

166

167. «

1. Petőfi pipája

2. Fa, tajték, réz, textil

5. 39 X 10 cm

6. Kopott, a zsinór szakadt

7. Petőfi Irodalmi Múzeum (Budapest)

8. R. 62.435.

9. A pipafej vörös-sárga tajtékból készült, elejére a szentkoronás magyar címert vésték, kétoldalt babérágakkal, alul az 1848-as évszámmal. A rézku- pák kúpos tetején gomb alakú fogó van, négy lyukat ütöttek rá, pereme rovátkoltan díszített. A fej szár felőli végét fémgyűrű fogja össze, aranyszínű, fonott zsinór díszíti. A szár sima, hengeres, sötétbarna, alsó harmada esztergált, közepén nemzetiszí- nű bojt van. A szopóka lapos, szürke csontból készült.

10. A Petőfi Társaság anyaga, Ujházy Ferenc fes137