Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)

Katalógus

153. 155. © 1. Szendrey Júlia csészéje aljjal 2. Elveszett 10. A Petőfi Társaság anyaga 11. 1916/41/33.; 1926/53/33a. 12. Az 1916-os leltár ceruzás bejegyzése csak egy csészét említ. A tárgy valószínűleg 1916-1926 kö- zött került a gyűjteménybe. 154. ® I. Szendrey Júlia párnahuzata 4. Pamutvászon, pamutcérna 5. Hossza: 42,5 cm; szélessége: 32,5 cm 6. Megsárgult, foltozott, stoppolt 7. Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára (Budapest) 8. Leltári száma nincs, a II. emeledi raktár vas- szekrényében őrzik. 9. Rózsaszín-fehér kockás pamutvászon. Kézzel varrt. Téglalap alakú, keskenyebb oldala nyitott, fehér vászon szegőanyaggal kézzel eldolgozott, 4-5 centiméterenként varrott gomblyukakkal, amibe feltehetően szalagot fűztek. 12. Petőfi útidobozában (145. sz.) maradt fenn. 13. „Az élet egy döcögő szekér, mellyel a sors ök­rös!!] paripái tüskön bokron kíméletlenül vágtat­nak keresztül, mig az emberből a lelket kirázzák. Van azonban egy párna, melynek puha ölében a döcögés kéjjelmes ringatássá válik. Ki lenne oly kába, hogy ezt minélelőbb megszerezni ne iparkodnék? S ki oly kába? ki nem tudja, hogy e párna... feleség! — Be- rény, septemb. 16-án 1842.” Bejegyzés Kiskéri Mi­hály emlékkönyvébe 1. Arany János kokárdája, Petőfi ajándéka 4- Textil 5. Átmérője: 5 cm 6. Fakult, gyűrött, foltos 7. Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára (Budapest) 8. Leltári száma nincs, a II. emeleti raktár vas- szekrényében őrzik. 9. Piros-fehér-zöld selyemből ovális formára hú­zott kokárda. Hátlapján piros selyemszalagból ke- resztformát alakítottak ki a rögzítéshez. 10. Széli Piroska ajándéka 12. A kokárda egy fekete szegélyes fehér borí­tékban található két másik tárggyal együtt. A borí­tékon ceruzás rájegyzés: „Szél Piroska ajándéka, ki­nek azt nagyapja adta, ez Petőfitől kapta emlékül 1849.” A boríték nyelvén: „1848 [márc.?]”. (Szél Piroska nagyapja Arany János volt.) A tárgyhoz tar­tozó sárgult, piszkos papíron Petőfi rájegyzése olvas­ható: „Első nemzeti kokárda és karkötő márczius 15. 1848. Pest”. — A kokárda francia eredetű szó, szalagcsokrot jelent. A XVIII, században a fehér szí­nű kokárda a gyalogság jelvénye. A nagy francia forradalomban először Párizs városának színeiből, a kék-vörösből állítják össze, majd a konvent ren­deletére kötelezően nemzeti színű lett: kék-fehér- vörös. A márciusi ifjak minden bizonnyal a március 19-ére tervezett ellenzéki lakomára készítettek ma­guknak nemzeti színű kokárdát és más szimbólumo­kat. - „Este a két Telepy, apa és fiú [Telepy György színész volt, s fia Károly annakidején ismert festő] s e sorok írója szállásukra tértek, én Telepyéknél laktam a Kerepesi-úti Marczibányi-házban, — ott­hon sugárzó arccal vártak: Telepy Györgyné, Telepy Amália, Bognár-Miskolczy Júlia, Szilágyi Lilla és Laborfalvi Róza [...] Nemzeti színű kokárdákat ké­szítettek, mindegyikünk kapott. Ezenkívül Szilágyi Lilla Bulyovszky Gyulának, Laborfalvy Róza pedig Jókai Móricznak ígért egyet-egyet átadni.” (Harnary Dániel visszaemlékezése. Hazánk 1886. VI.) 13. „Forradalom van, barátom, s így képzelhe­ted, mennyire vagyok elememben!.... Sokan elakar­ják mozgalmainktól e nevet dísputálni, és miért? mert vér nem folyt. Ez csak dicsősége a dolognak, de a dolgot nem változtatja meg. Én forradalomnak tartok minden erőszakos átalakulást; már pedig mi erőszakkal vívtuk ki a sajtószabadságot és Stancsics kibocsáttását[!].” Petőfi levele Arany Jánosnak. Pest, 1848. márc. 21. Pest, 1848. 03. 15. 131

Next

/
Oldalképek
Tartalom