Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)
Ritkán gyönyörködhetünk szerep és alakítás ily tökéletes találkozásában Malvolio
Ritkán gyönyörködhetünk szerep és alakítás ily tökéletes találkozásában MALVOLIO A legtöbb színművésznek van egy-egy olyan kiemelkedő alakítása, amely neve hallatán azonnal eszébe jut a nézőnek. Olyan szerepe, amellyel azonosítja őt az emlékezet. Tímár József még ma is az ügynök, Willy Loman bőröndjeit cipeli. Sinkovits Imre Mózesként emeli magasba kőtábláját a Nemzeti Színház szoborparkjában. „Mostanában a maga édesapjának a szerepeit játszom” - jegyezte meg Bálint András színigazgató néhány évvel ezelőtt. Fél évszázad telt el Balázs Samu legemlékezetesebb alakításai óta, de azok „az ő szerepei” maradtak... Balázs Samu szikár alakja, mennydörgő baritonja manapság leginkább Szilvay professzorként jelenik meg előttünk, mivel a Liliomfit - melyben ő a kérlelhetetlen gyámatya - rendszeresen műsorra tűzik a televíziócsatornák. Akik viszont még Malvolióként láthatták a Vízkeresztben, mindenekelőtt erre a színpadi alakítására emlékeznek. Lengyel György rendező említette egyszer, hogy főiskolásként éppen az ő jelenetei miatt nézte meg több alkalommal is a Vízkeresztet. Ádám Ottó, a Madách Színház igazgatója pedig egy főiskolai Oz^crerzr-vizsgaelőadás után jegyezte meg: „Rengeteg Malvoliót láttam; a maga édesapja volt a legemlékezetesebb.” A szakmabeliek jól tudják: fontos ismérve a sikernek, ha a műszakiak a színfalak mögül néha belenéznek egy-egy jelenetbe. Többek emlékezése szerint: a díszítőmunkások a takarásból Balázs Samu Malvoliójának minden jelenetét végignézték... „Egyik legnagyobb alakítása Malvolio volt” - emlékezett Szörényi Éva is, a színház egykori vezető színésznője, amikor 1956-os emigrálása után először hazalátogatott: „Samu nagyon lelkiismeretes színész volt. Mindig az volt az érzésem, hogy tökéletességre törekszik. Lelkileg is közel éreztem magamhoz. Finom úriember volt, soha egy goromba szót nem lehetett hallani tőle. Ritka művészi alázat volt benne.”144 Az előadás rendezője, Major Tamás pedig ezt mondja a már többször idézett hangfelvételen: „Samuval remekül dolgoztunk együtt a Vízkeresztben, ez tény. Kiemelkedő alakítás volt.” 90
