Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)

Maradandó emlékeket hagyott maga után

Maradandó emlékeket hagyott maga után

UTÓJÁTÉK

A nekrológok, szinte egységesen, játékának korszerűségét emelik ki: „ízig-vérig modern színész volt; szelleme a nagy szatirikus alkotásokban nyílott ki igazán, például az egyéniségéhez amúgy is közelálló Shaw-drámákban; Olyan Pickering, mint ő, aligha lesz több ebben a században.”273

„És ott van Firsz, a csehovi Cseresznyéskert agg inasa, akit a televíziós változat jóvoltából milliók láthattak. Ez a remek alakítás mutatta fel ismét újra nagy erővel Balázs Samu egyik nagy erényét: megőrizve a hagyományos játékstílus sok elemét, hallatlanul modern tudott lenni mindvégig. Több mint ötvenéves színészi pályafutása után is eleven, mai, mához szóló alakokat formált. Ez avatta nagy, jelentős színészegyéniséggé.”274 Petőfi, aki maga is színész volt, egyik kevéssé ismert versében hangsúlyozza: a legtöbb művész, így a festő vagy az író, joggal reménykedhet abban, hogy ha a jelentől nem is, legalább az utókortól elismerést kap majd. A színészt azonban kizárólag az aznapi publikum méltányolhatja:

Egészen más a színész végzete.

Lekötve csügg ő egy rövid bilincsen - Ez a jelen: csak erre számolhat,

Mert a jövőhöz semmi köze nincsen.275

Mivel a színész valóban csak ajelenben vívhat ki elismerést, joggal vetődik fel a kérdés: miután megszerezte a publikum szimpátiáját, emlékeznek-e rá még halála után is? Másképpen szólva: van-e, lehet-e utóéletei

Gobbi Hilda 1985-ben elhelyezte Balázs Samu személyes tárgyait, szerepfotóit a Bajor Gizi Színészmúzeumban.

Meddig emlékeznek egy színészre ? - Azok a nézők, akik még személyes színházi emlékeik nyomán őriztek meg szívükben és agyukban egy-egy alakítást, nyilván életük végéig.

Jelen lehettem Párizsban a Sorbonne-on a friss Nobel-díjas Kertész Imre díszdoktorrá avatásán. Valamelyik nagykövetségi kollégám említhette neki, hogy Balázs Samu fia vagyok, ezért váratlanul kivált az őt kísérő professzorok tömegéből, és hozzám fordult: „Hadd nézzelek meg, ő volt a kedvenc színészem!”

179