Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)

Az Alomfejtéstől A Napsugár-fiúkig

két szerep eljátszásáról van szó és a második szerepnek - amelyben közösen megállapodunk - úgynevezett siker-szerepnek kell lennie. Minden további szerep eljátszása, annak művészi értéke és Rád nézve nem kedvezőtlen anya­gi feltételek mellett jöhet csak létre. A szerződés időtartamára a színház tudtod nélkül semmiféle külső fel­lépéstől nem zárkózik el... Tudomásul vesszük, hogy szeptember 27-e és október 10-e között - amennyiben a Thália Színház bemutatója október 3-ára esik - nem kívánsz próbálni. Próbarendünket úgy állítjuk össze, hogy ennek szem előtt tartásával is elkészülhess az Esz bajjaljár Famuszov szere­pével november 6-ára. Kellemes együttműködésünk reményében, szeretettel ölel: Ruttkai Ottó igazgató Budapest, 1970. szept [ember] 10.254 A direktori levélben említett orosz klasszikus komédia (Gribojedov: Az ész bajjal jár) előadása kapcsán a kritika leszögezi: „Örültünk [...], hogy az immár nyugdíjas, tehát egy színházhoz sem kötött Balázs Samut sikerült megnyerni a produkciónak; természetesen az előadás erőssége lett, a tőle megszokott magas színvonalon a színjátszás magasiskoláját mutatja be.”255 A huszadik század egyik legtermékenyebb drámaírójának, Hubay Miklósnak Alomfejtésé11971 tavaszán mutatja be a Madách Színház a pályakezdő Szirtes Ta­más rendezésében. A komédia arra a hipotézisre épül, hogy Schratt Katalin szí­nésznő (Tolnay Klári) bécsi lakosztályában Freud Zsigmond (Garas Dezső) ana­lizálja az agg Ferenc József császárt (Balázs Samu). Néhány jelző a Balázs Samu szerepformálására vonatkozó, elragadtatott méltatásokból: félelmetes, átütő erejű, mesteri, kongeniális. „Akik látták Balázs Samu Ferenc Józsefét, évtizedek múltán is mesélik majd e színészi remeklést. Nem felejtik a vígjátéktól független tanulságot: művészt lehet nyugdíjazni - tehetségetnem”2% Maga az író évekkel később így emlékezik: „szerencsés voltam, mert Balázs Samu akkor a Madách Színház tagja volt. S így volt lehetséges a gondviselésszerű szereposztási trouvaille-. Balázs Samu játszotta Ferenc Józsefet, a mindent meg­gondoló és mindent megfontoló blőd világháborúcsinálót, a kutyahűségű vén szerelmest... Minden előzetes várakozásomat meghaladta. És meghaladta az írói képzeletemet. És a történelemkönyveket. És a mélypszichológiai analíziseket. Messze meghaladta, amit megírtam és - hogy is mondjam? - pontosan jelezte nekem (minden levágó kritikusomnál jobban): „mi az, ami a toliadban maradt, öcsém”. Amikor az Alt-Wien óra valcerzenéjére az ő Ferenc Józsefe kilépett a szín­166

Next

/
Oldalképek
Tartalom