Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)
Boldognak mondhatják magukat, akik emlékeznek még e hang zengésére A rádió varázsa
Boldognak mondhatják magukat, akik emlékeznek még e hang zengésére A RÁDIÓ VARÁZSA „Nem kölcsönzőm a hangomat nálam tehetségtelenebb színészeknek” - jelentette ki édesapám, amikor egyszer megkérdeztem tőle, hogy miért nem vállal soha szinkronizálást. A kétségkívül öntudatos kijelentés mellett nyomós szakmai érveket lehet felsorakoztatni. Egy tipikus amerikai akciófilmben például eleve keveset beszélnek; egy ilyen film szinkronizálása nem jelenthet igazán komoly szakmai kihívást. Egy színvonalas művészfilmben viszont, a színészi játékhoz szervesen hozzátartozik az eredeti hang. Ingmar Bergman alkotásait például - ahol a színészek arcát, száját többnyire közeli képen, premier plánban látjuk - csakis eredeti hanggal lehet igazán élvezni és értékelni. (A vázolt művészi szempontokon túl, az eredeti hang „védelmében”, említhetnék egy „nyelvtanulási” megközelítést is. Amikor Bukarestben megkérdeztem egy koldust, hogy miképpen tanult meg ilyen jól angolul, azt válaszolta, hogy az amerikai filmekből. Romániában ugyanis a televíziókban alig van szinkron, a filmeket eredeti hanggal, feliratozva vetítik. A szinkronizálást nálunk - bevallottan - elsősorban üzleti érdekek motiválják. „Magyar hanggal” több a néző, a művészi szempontok háttérbe szorulnak.) * * * A rádiózás hazai megjelenése egybeesik Balázs Samu színiakadémiai éveivel, így aktív részese lehet a magyar rádiózás hőskorának. Szerencsés korszak ez, hiszen egyrészt részt vehet Hevesi Sándor első színiakadémiai rendezői kurzusán, másrészt még ugyanabban az évben, 1928-ban Ódry Árpád lesz a Magyar Rádió főrendezője, akinél először kerülhet a mikrofon közelébe. Már a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt 1925-ös nyitó műsorát követően - a klasszikus zeneszámok mellett - elhangzanak kortárs színdarabok; Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond, Zilahy Lajos jelenetei. Ódry Árpád rádiójáték-pályázatot hirdet, 1929-ben pedig megrendezi Az ember tragédiáját. Balázs Samu erre a hőskorra később így emlékezik; „A rádió akkor még nem oly népes hallgatótábor146
