Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)

Egy Széchenyi nem nyúl a kilincshez!

Arra, ami igaz: én a legnehezebb pillanatokban is tudom, hogy mit csinálok, figye­lek a játékra.”182 Sinkovits Imre: „Nagyon szerette a fiatalokat, nem véletlenül volt tanár a Főiskolán. Ez a törődése később is megmaradt. Már felnőtt színészként, Az ember tragédiájában Ádámot játszottam. O pedig szokás szerint több kisebb szerepet. A bizánci színben például a Pátriárkát. Jövünk ki a jelenetből, s még a folyosón felém fordul: „Kedves rokonszenves ifjú kollégám, ha nem haragszik, a záró monológ negyedik sorában kivételesen nem a jelző, hanem a jelzett szó hangsúlyos!” [...] Amikor Liszt Ferencre készültem - Szerelmi álmok, Liszt-film -, behozta nekem az öltözőbe Ádám fiának útinaplóját, melyet weimari tanulmányútjáról írt, s ellá­tott rengeteg hasznos tanáccsal, mintha még mindig növendéke volnék, s felelős- seget erezne irántam. ” BlaskÓ PÉTER: „És még egy emlék az öreg épületből: a Vízkereszt, amelyből a Malvoliót alakító Balázs Samu alakja feledhetetlen. Kevésbé azért, hogy évtizedek múltán én is játszottam szerepét, sokkal inkább idéződik személye és a Katona József Színház, ahol Széchenyi fiát, Bélát alakítva együtt játszhattam vele 1969 őszén. A Németh László-darab felújításának próbáján a címszerepet alakító Besse­nyei Ferencet követve vonultunk be a döblingi szobába. Előttem a Lonovics érse­ket alakító Balázs Samu, s én a sor végén visszanyúltam, hogy becsukjam az ajtót. Balázs Samu ráütött a kezemre és suttogta: »Egy Széchenyi nem nyúl a kilincs­hez!« [...] egyetlen mondattal szerepem lényegét meghatározta, és nem felejthe­/ ”184 tem azóta sem. 114

Next

/
Oldalképek
Tartalom