Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)
Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba
. A magyaroknál Venus napján kötelező a böjt. A napokat ugyanis már régóta a bolygókról nevezik el, mégpedig mindig arról, amelyik aznap az első órában az uralkodó csillag. Egyházi szokás szerint pedig ünnep hatodának nevezik, noha az ünnep utáni hatodiknak kellene mondani. Ünnepnek ugyanis a szabadnapot hívják, és e nap a vásár-, vagyis szabadnaptól a hatodik helyen áll. Ezt a terhet azért rótták a magyarokra, mivel egyszer eltévelyegtek a keresztény hittől, és úgy megtartják ezen a napon a böjtöt, mint a nagyböjtben, vagyis nemcsak a hústól, de a sajttól, tejtől, tojástól is tartózkodnak. Viszont Magyarországon nagy bőségben vannak remek halak: a Száván és Dráván meg a Dunán kívül is vannak halban gazdag folyói. A Tibiscus, melyet Tiszának hívnak, nem nagyon széles, de mély, s annyira tele van hallal, hogy az ott lakó nép szerint csak kétharmad része víz, egyharmad része hal. De ez csak olyan paraszti beszéd. Bizonyos azonban, és mi magunk is gyakran láttuk tulajdon szemünkkel, hogy soha hálóvetés abban a folyóban üresen nem maradt: mindig szépecskén húztak ki halat, még nagyokat is. Vannak ott ezen kívül még tavak, halastavak s más folyók, melyek bővelkednek a kiváló és egyebütt ismeretlen fajú halakban. Gyakori ott egy hófehér húsú hal, nem túl nagy, mivel ritkán haladja meg a három-négy fontnyi súlyt, nagy fejű, pikkelytelen, s a farka az ángolnához hasonló, igen kellemetes ízű, a magyarok meny- nyei halnak nevezik, mi azonban most magyar ángolnának fogjuk mondani, mivel Magyarországon nincs olyan ángolna, amely a mienkhez hasonlítana. De ez a fajta „magyar ángolna” soha nem tűnt elő Itáliában, kivéve a Comói- tóban, de itt is csak átmenetileg. Az a hír járja ugyanis, hogy a milánói herceg, ez az erények követője, meghagyta, hogy hozzanak Magyarországból, és dobjanak a Comói-tóba. Mindezt csak azért mondtam el, nehogy talán azt gondolják, túlságosan szigorú az örökös böjtölés ezen a napon. Többek között azok is jó halak, melyeket a régieknél először „turnus’-nak, később „farkashal”-nak
