Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

Attól kezdve, hogy Mátyás uralomra jutott, a törökök nem nyugodtak. Az országnak hol ezt, hol azt a részét támadták meg, ő pedig nehezen tudott ellenük védekezni, mert alattvalói nem tanúsítottak iránta töretlen engedelmességet. Nem tekintették törvényes királynak, mivel megválasztása erőszakkal történt, és nem koronázták meg a Szent Koronával. Sokszor kérte ugyan a koronát a császártól, de nem kapta meg; ezért napról napra jobban megvetették őt a magyarok. A helyzetet nyílt lázadás is súlyosbította: az ország legrangosabb egyházi és világi főurai ütöttek pártot ellene és választották királyukká Frigyes császárt. Állítólag Mihály, Mátyás nagybátyja is J2 be volt avatva a dologba, akit ezután később a törökök elfogtak és megöltek.

Ez volt a gyökere a Frigyes és Mátyás közötti halálos ellenségeskedésnek, hiszen egy országban nem fér meg két király, márpedig mind a ketten Magyarország királyának mondták magukat. Igaz ugyan, hogy a császár pártján álló magyarok hamarosan hátat fordítottak neki, mivel ígéreteinek nagy részét nem váltotta valóra, és visszatértek Mátyás kegyeibe: a gyűlölet mégsem hagyott alább, nem szűnt meg a háború oka. A császár megtartotta az ország koronáját, vele a királyi címet, és Magyarországra több helyütt is betörtek hadvezérei.

Pius pápa számára igen kellemetlen volt ez, egyrészt mert az uralkodók gyűlölködése mindenkor elítélendő, másrészt mert ez a viszály egyre jobban ingerelte a törököket, akik amúgy is célba vették a Nyugati Birodalmat. Megbízta tehát Magyarországon működő legátusát, a Sant’Angelo bíborosát, hogy keresse föl a császárt, és próbálja meg rávenni a békekötésre. A bíboros el is ment, de szavai hiábavalók voltak. Ekkor egy másik bíborost, a niceai Bessariont küldte el a főpásztor ugyanezzel a feladattal, de az ő fáradozásai is eredménytelenek maradtak. Ezután Girolamo krétai érsek kapott hasonló megbízatást, akinek már csaknem