Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)
Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba
— 4Ő Militati Szerbiából visszatértem, szükségesnek tartottam seregem ama részének, melyet a fáradalmak elcsigáztak, némi pihenőt engedni, hogy ha magához tér, utóbb fontosabb feladatot bízhassak reá. A másik résszel, amelyik frissebbnek látszott, valamint újonnan zsoldba fogadott segédcsapatokkal a minapi csapás következtében elveszített Bosznia visszafoglalását terveztem, hogy ha már az ármányok meggátoltak abban, hogy elébe vágjak bukásának, legalább bukott állapotban megfelelőképp gondoskodjam róla Isten segítségével, aki bosszút áll a csalárdságért és ármányokért. Mert fölidézvén magamban s tüzetesen megfontolván, hogy e bukásban mily nagy és súlyos seb érte a keresztény világot, a gondoskodás szükséges volta nem engedte halogatnom az orvoslást, hanem azonnali fölkészülésre és cselekvésre ösztönzött, amit ha akár csak egy hónapig is elmulasztottam volna, tapasztalatból merem állítani, hasonló alkalom soha vissza nem tért volna. Útnak indultam tehát, és még mielőtt teljesen fölkészültem volna, máris az alkalom megragadására szorítottam magam; előreküldtem embereket az akadályok eltávolítására, magam is követtem őket, odavonultam, és Jajca várát — vagy hogy közkeletűbb szavakkal fejezzem ki magam: erődjét és városát — ostromgyűrűvel körülzártam; ez úgyszólván a fő erőssége annak az országnak, és mind a természetes, mind a mesterséges védőművek valamennyinél jobban oltalmazzák. Alig kezdtem el ostromolni, a város lakosai szinte már az első támadáskor megadták magukat, és amikor betörtem a városba, fegyveres összecsapásra került sor a törökökkel is. Ezeket a mieink még aznap — vagyis az ostrom megindulását követő negyedik napon — legyőzték, egy részüket levágták, más részüket a várba szorították vissza; már csak a várat kellett megostromolnunk. E csaknem három hónapig tartó ostrom folyamán kemény viszontagságokat kellett kiáll- nunk, többet szenvedtünk a kedvezőtlen időjárástól, többet a zord téltől meg a legkülönfélébb kellemetlenségektől, mint az ellenségtől — de állhatatosságunk és kitartásunk végül is
