Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

győzelemre vezetett. A bezárkózott ellenség nagy részét megöltük, a maradékot pedig puszta élete árán önmaga és a vár megadására kényszerítettük. Közülük jó négyszáznak — keménykötésű, fegyverhez szokott harcosnak — megkíméltem az életét, és magammal vittem őket, hogy majd mint szolgáknak jó hasznukat vehessem.

Miután ily módon visszavettem Jajca erődjét és városát, hamarosan egy sor további erőd is megadta magát. Már körülbelül harmincat kerítettem kézre, és ugyanennyi vagy valamivel több tért hűségemre és adta meg magát. Biztos reményem volt a többiekre vonatkozólag is, amelyek mostanáig nem maradhattak volna meg — vagy csak kevés közülük — az ellenség kezén, ha a mind hidegebbre forduló téli időjárás véget nem vet további fáradozásaimnak. Ezért azután tanácsosabbnak tartottam visszavezetni a sereget, és a többi, reám váró feladatra fordítani a figyelmemet. Visszatértem tehát Boszniából — már a megelőlegezett reménytől boldogan, de az eredménytől még boldogabban: arra a kedvező alkalom és a reám váró feladatok iránti felelősség sarkallt, míg ezt az Isten kegyessége folytán értem el. Ám mindkettő gyarapítására olyan biztos alapokkal rendelkezünk immár, hogy azokra támaszkodva a Bosznia romlásából a kereszténység testén támadt sebet a korábbinál nagyobb sikerrel és eredménynyel lehet majd orvosolni. Pedig ez a seb Európának már nem csupán a sarkait vagy oldalait, hanem a szívét érte, és gonosz mételye minden tagjába behatolhatott volna. E téren tehát megvan bennem a készség, hogy fokozzam gondoskodásomat — de hogy hasznos szolgálatom ne lásson fogyatkozást, ahhoz Szentségtek kezdeményezése és támogatása szükséges, mert a ti kezetekben van minden hatalom, uralom és vezető szerep. — A boszniai ügyekről elég is ennyi.

49