Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

ido tujt az irigyek mesterkedése és fondorkodása következtében a király olyannyira megharagudott Szilágyi Mihályra, hogy nagyérdemű nagybátyja halálára gondolt. A nézeteltérés okát senki sem ismeri biztosan. A talpig becsületes, minden nagyravágyástól ment derék férfiút egyesek azzal rágalmazzák, hogy egyeduralomra tört, holott ha akarta volna, a királyválasztó gyűlésen számos főúr által felkínált trónt megkaphatta volna, s nem küszködött volna annyit unokaöccséért. Akik méltányosabban látszanak ítélkezni, azt mondják, hogy a gyűlöletes kormányzói tisztség meg a roppant hatalom keltette föl ellenségei féltékenységét, és a baj oka a király szigorú bírálgatása volt. Olyan szabadosán zabolázta Mátyás fiatalos túlzásait, mint az apja, olykor négyszemközt kemény szavakkal dorgálta, nehogy ifjonti hibái súlyos féktelenségre ragadják. Azok pedig, akik a király kegyét a gyönyörűségekre való csábítással próbálták keresni, meg azok, akik Mihály hatalmától féltek vagy tekintélyét irigyelték, azok versengve igyekeztek megutáltatni őt az unokaöccsével; egyesek azért, hogy a király hasonló legyen hozzájuk, mások, hogy a gyűlölt ember befolyását csökkentsék, és hogy bosszút álljanak a gyűlésen tanúsított példátlan vakmerőségért. Hogy pedig ezt köny- nyebben elérjék, a király előtt mindenféle rágalmakkal illették; megvádolták zsarnokságra törekvéssel, különböző gyanúkat élesztettek, szókimondó zsörtölődéseit, erélyes bírálatát minden tekintetben rosszra magyarázták. Ehhez járult a király kevély lelkülete, amely az öreg fennhatóságát és ösztökéjét nehezen tűrte. Bizony emlékszem, hogy Mátyás kevéssel a halála előtt Bécsben gyakran mondogatta, hogy az ország kormányzásában sohasem szorult más tanácsára, és még uralmának kezdetén is alig egy esztendeig tudta elviselni egy kormányzó irányítását és útmutatását. Ezért aztán könnyen kiszolgáltatta magát a vádaskodó besúgóknak. A viperanyelvűek odáig hajtották a dolgot, hogy rávették az uralkodót Mihály megbilincse- lésére, remélve, hogy aztán halálba hajszolhatják. A megtévesztett király fontos megbeszélésre