Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)
Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba
Mátyás megválasztása Magyarország királyává Hogy Magyarország trónján megpillantja a holló Mátyást, örvend, s így károg az ősi madár: én, akit atyjának lobogóin vittek a harcba, átadnám örömest már a helyem, s ha talán én lehetek Mátyás zászlója s címere éke, több lesz mindennél és becsesebb ez a kegy. Könyörgés az istenekhez a török ellen hadba induló Mátyás királyért 35 Bontja a szent lobogót, viszi Mátyás a török ellen; rajta, segítsétek mind, egek istenei: add neki kardod, Mars; paripád, Castor; Phoebus, az íjjad; Pallas, a vértedet; add, Hercules, a buzogányt! Vulcanus, kalapálj páncélt, mit a dárda se tör be, Achilles aminőt hord vala és Aeneas; a csatavész közepette, fölébe borítva a pajzsod, — meg ne sebezhessék — védd te magad, Jupiter! Ámde ha jobban esik lustán heverésznetek ott fenn, szóljatok atyjának, küldje le őt körötök, s nem kell más, maga is megvédi fiát a csatában, szórja az égből is ő gyors tüzü mennyköveit. [Janus Pannonius]
