Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

ható sors ugyanabban az országban a királyi trónra ültette. Mondják némelyek, hogy ennek a Györgynek a megválasztott király a következőképpen jutott kezébe: vagyis, hogy mikor még csak comes volt, László király uralkodásának végnapjaiban megparancsolta, hogy a bécsi várból Prága városába hozzák. Es azon a napon, mikor László király meghalt, a cseh uralommal együtt Podjebrád György kezébe került.

Mások viszont azt bizonygatták előttem, hogy az új király kiszabadulása a következőképpen történt: mihelyt László király végsőt sóhajtott, a fent említett Podjebrád György nyomban igen gondosan eltitkolta halála hírét, és az elhunyt király pecsétgyűrűjét ujjáról leorozva levelet íratott, melyet ugyanezen pecsétgyűrűvel lepecsételtetett László király hamisított neve alatt, és azokhoz küldte, akikre Mátyás comes őrizetét rábízták, hogy a levél elolvasása után nyomban adják át Mátyás comest azoknak, akik a levelet fölmutatják, és jöjjenek vele Prágába. Ugyanis, mint mondják, László király, mikor a bécsi várból eltávozott, a fent említett őröknek ezt a pecsétet hagyta kétségtelen jelül a Mátyás comest illető dolgokban. Az őrök tehát hittek a hamisított levélnek, és késedelem nélkül végrehajtották. De még meg sem érkezett Mátyás comes a fent említett hírvivők vezetésével a cseh birodalom határára, amikor számos cseh fegyveres vitéz Podjebrád György parancsára elébe jött, hogy közöttük Mátyás comes biztonságban lovagolhasson Prágába. Amint aztán Podjebrád György meglátta őt, igen megörült, mert úgy vélte, hogy nem kis mennyiség aranyat kaphat majd érte váltságdíjul. Miután pedig meghallotta, hogy Mátyás comest Magyar- ország királyává választották, igen büszkén üdvözölte az új királyt, majd nagy szóáradattal rávette, hogy a lányával házasságra lépjen. És utóbb is, mikor visszatért hazájába, csak igen sok arany váltságdíj fejében engedte el.

Végül, a király megválasztásának első évében, vagyis mikor a tél kemény fagya a langyos zefir fuvallatára a jeges hó szétolvadása után a hegyek magas tetejéről a mély völgyekbe lefolyt, mikor a tavasz várva várt enyhesége a madárkák ajkát édes dalra nyitotta, az új királyt a csehek fegyveres seregének kíséretében igen nagy vigassággal a Straznice nevű városba vezették, Morvaországba a Morva folyó mellett. Itt rövidesen nemeseinek csapata mérhetetlen örömben úszva fogta őt körül, s az ő ujjongó seregeik közepette ő is megvidámodva az áhított hazába lovagolt.

[THURÓczi JÁNOS • A magyarok krónikája}