Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

A magyarok visszaszerzett királyukkal megállás nélkül sietnek Budára, Hogy átjussanak a Dunán, mielőtt a jég fölenged; amerre útjuk vezet, a tanyákból és községekből ifjak és vének sereglenek elébük üdvözlésre, és mindenütt leírhatatlan az öröm. A vénasszonyok, a gyermekek, az aggastyánok, a paraszti tömegek mindenhol körülözönlik Mátyást, mindenki a királyt üdvözli, csókolgatják kezét, lábát, szerencsekívánatokkal halmozzák el, és mindenütt hangzik a kiáltozás: Magyarország reménye, a világ gyönyörűsége, a haza védnöke, Pannónia üdve! A tapsoló, ünneplő tömeg közepén Mátyás olyan szívélyesen, jóságosán, nyájasan viselkedik, hogy a nép hajlandóságát bámulatos módon maga felé fordítja. Azt a szeretetet, amelyet az apja emlékével érdemelt ki, barátságosságával és koraérett szelídségével oly mértékben megnövelte, hogy minden ember szívében fellángolt iránta a szeretet és tisztelet; ezeket testvérnek és atyának, azokat anyának és nővérnek szólította, mindenütt mindenkivel szívesen váltott ölelést, csókot, jobban örvendezett a többiek, mint a maga javának, a katonák között illő méltósággal, de egyben könnyed nyájassággal forgolódott, olykor-olykor súlyos szavakkal ösztönözte őket a közelgő háborúra, és a szót mindig a dicsőségszerzésre terelte. Miután valamivel március kalendája előtt, a húsevő ünnepek körül Esztergomba ért, a jég már kezdett repedezni, és nem ígért elég biztos átkelést a seregnek; a lovasok azonban jókedvükben oda sem hederítettek a veszélyre, és zömük átment a hajladozó jégen; a többiek Pestnél keltek át. Úgy látszott, a Duna is enged és kedvez az általános vidámságnak, ugyanis e kapkodó sietségben és meggondolatlan átkelésben senkinek sem esett baja; mindenki azt rebesgette, hogy ez a Corvinus-szerencsének köszönhető.

Miután másnap Budához érkeznek, minden főpap, előkelő és nemes, aki odagyűlt, továbbá a városbíró a teljes tisztviselői karral, ezenkívül minden papi testület isteneket és szent tárgyakat hordozva ünnepi menetben jön szembe, és szent himnuszokat zeng. Kifut az egész nép, hogy az új és várva várt királyt nagy tetszésnyilvánítással és egetverő kiáltozással fogadja. De még a zsidók csoportja is elébe vonul, maga előtt az Otestamentum tábláival, az elsők között üdvözli a királyt, kéri és könyörög, hogy erősítse meg őseik kiváltságait. A városkapunál a polgárok egy baldachin alatt fogadják, és mielőtt a városba bebocsátanák, a bíró kérésére esküvéssel ígéri meg, hogy sohasem fogja megsérteni azokat a szabadságjogokat, törvényeket, határozatokat, szenátusi rendeleteket és egyéb kiváltságokat, amelyeket a régi fejedelmektől kieszközöltek, és mielőtt a várba beengednék, ugyanezt az ígéretet teszi az ország minden főemberének és főpapjának. A városba bevonulva egyenest az isteni szülő bazilikájába vezetik.