Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

1^.8

Tchut Korneuburg elfoglalása után, amely Becs védőbástyájának számított, és miután a Duna két partjára őrséget állított, hogy ne lehessen élelmet leszállítani, a király teljes erejével felvonul, hogy Bécset szoros ostromgyűrűvel vegye körül. Azon a napon, amelyen az isteni Pál fordulását ünneplik, hogy az ostromot jó előjellel kezdje, a Klosterneuburg felé eső részen üt tábort; a Baden felé nézőn valamivel elébb István grófot táboroztatta le. A húsvéti ünnepek után hívására óriási haddal megérkezik Alsó-Pannóniából a többi főnemes közül származásával, bátorságával, vagyonával kiemelkedő Lőrinc herceg, akit a fejedelem mindig fiának tekintett, akinek a Duna mellett Magyarország felé kell letelepítenie a táborát. A morvaországi részen, amely északra tekint, a király már előzőleg magához ragadta a hidakat, és a gabonaszállítás legfőbb útvonalát elzárta. Az erődöt, amely a szárazföldön megmaradt, miután ott tábort vertek, április

tizenötödik kalendáján megadás útján megszerzik, mégpedig azon a napon, amelyen oly nagy mérvű napfogyatkozás volt, hogy sok csillagot látni lehetett. Sokan előre megmondták, hogy a napnak ez a fogyatkozása baljóslatú lesz a cézár számára, és nem is alaptalanul, mert abban az évben, amelyet ezer és négyszáz után a nyolcvanötödiknek számítanak, a császár atyai örökségének roppant kárára elveszítette Ausztria fővárosát, Bécset. Mivel tehát a király Bécs ostromát a csillagok és jósjelek tanácsára kezdte ennek az évnek az elején, amelyről tudta, hogy csillagzata kedvezőtlen Frigyes számára, minden igyekezetét