Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

arra fordította, hogy vagy erővel, vagy ínséggel megadásra kényszerítse a pannon által még soha meg nem hódított, virágzó és dúsgazdag várost. Tudta ugyanis, hogy ha e gőgös várost megszerezheti, az győzelmének örökre szóló emlékműve lesz mindenképpen. A felső részen a város közvetlen közelében erődítményt emel; ugyanerre utasítja a többi tábort is. Aztán elfoglalja és kifosztja az elővárost; a katonaság körös-körül pusztítja és égeti a gazdag, kies majorságokat. A városból senki sem mer kilépni, s az számlálhatatlan tömeggel zsúfoltan már kezd szenvedni a gyötrő éhségtől. A kisember számára való eleség elfogyván a szükség tisztátalan és tiltott eledelre kényszeríti. A mészárszékekben és a kifőzdékben hihetetlenül drágán mérik a lóhúst; titokban a macskától, egértől sem tartózkodnak. Eközben a király hol a külvárosból, hol a Duna szigetéről próbálgatja a falat, naponta csatát kezd, néhanapján magányosan, egyetlen csatlóssal megkerüli a falat, és elbeszélget néhány polgárral; a katonák csodálják a fejedelem magabiztosságát. Lőrinc herceg jövetelét követően a király azonnal elhagyta a táborát, amelyet a felső szakaszon helyezett el. Elére az unokatestvérét, Geréb Pétert állította, ő maga az udvarnéppel Lőrinc táborába költözött át; pihenni egyetlen napon sem látták.

Ostrom közben a testőrcsapatokkal elindult Ebersdorf elfoglalására, mely egy igen nemes hölgy nagy gonddal és költséggel megerősített városkája, és amikor azt tapasztalta, hogy a város megátalkodott és gonosz galádságra vetemedik, a főkolomposokon megérdemelt büntetést vett. Amikor a fal mellett felállította a tábort, és egy kulipintyóban néhány főemberével és familiárisával ebédelt, egy, a városból kilőtt vasgolyó átütötte a vályogból tapasztott falat, és kis híja volt, hogy a kénes lövedék a királyt keresztülüsse. Nyugodt és rezzenéstelen maradt; a többiek megijedtek a közeli veszedelemtől, majd felocsúdva azt mormogták, hogy ez gonosz ármány és súlyos árulás következménye volt. A városkát hamarosan beveszik; az őrkatonákat hadifogságba vetik. Az úrnő kegyelmet kap; Jaroszlávot, a király írnokát és a cseh ügyek intézőjét gyanúsítják a merénylettel, és e vélemény naponta erősbödik. A király elfelejti a bűntényt,

Bécs meghódításával foglalkozik, a vádaskodókra nem figyel, a gonosztett kinyomozását nyugalmasabb időkre halasztja.

149