Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)
Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba
Igen magas hegyen áll ugyanis, és biztonságban van a hajítógépek elől. Galeotto azonban, amint megkapta a hozománysegélyt, vissza akart térni hazájába (mivel nem volt módjában követni a királyt). Elébe járult tehát, emlékezetében bízva, és elmondta, hogy nem tud veszedelem nélkül visszatérni, ha a királyi felség nem gondoskodik róla. Gyakori volt ugyanis arrafelé az ellenséges rajtaütés és a rablás, ami azon a vidéken szokásos. Hozzájárult még ehhez, hogy Galeotto tudta, bizonyos előkelő urak gyűlölik őt. Minthogy sokáig élt a király udvarában, nem bírta megtenni, hogy barátait becsületes ügyekben ne támogassa, amiből az következett, hogy ellenségeket szerzett: akik Galeotto barátaival ellen- kedtek, Galeottóval is szembehelyezkedtek. Emberi dolog, hogy aki sok barátján segít, sok lesz az ellensége is, akik megsértődnek, ha segítesz a barátaidon. A király, minthogy nagy volt a lárma, és Galeotto alig mondhatott el néhány szót, így szólt: „Gondom lesz rád.' ” Két nappal később, mikor a király azon volt, hogy onnan elindítsa a tábort, és mint mondottuk, minden sürgött-forgott, ő maga pedig a legkülönfélébb ügyekkel bajlódott, a legkülönbözőbb nyelveken (voltak ott rácok, törökök, csehek, németek, lengyelek), Galeotto ismét szólt a királynak. Mert Mátyás királynak kitűnő az emlékezete, kegyesen meghallgat mindenkit, talpraesetten és választékosán felel, és beszédét hol derűs, hol szomorú arccal és taglejtéssel illeszti a tárgyhoz A hangja pedig olyan csengő, hogy messzire elhallatszik. Amint megpillantotta Galeottót, így szólt: „Adatok neked szekeret és kíséretet, pénzt és élelmet az útra. Most csak menj vissza Magyarországra, és majd megírom, ha ott vagy, mit cselekedjél.” Elmentünk onnan, a király Bécs felé a sereggel, én Magyarország irányába tele jó és szerencsés kilátásokkal. Mindent bőségesen megkaptam aztán, amit csak kívántam, és megismerhettem Mátyás királynak a legapróbb dolgokra is kiterjedő emlékezetét, gondját és a tudósokkal szemben tanúsított nagy-nagy kegyességét. Nem is merte senki, még a hatalmasabbja sem, akár csak egy fejmozdulattal is megsérteni Galeottót. De azt, hogy miben hasonlít Cyrushoz, a perzsák királyához, nem hagyhatom el. Akár Cyrus, ő is név szerint ismeri valamennyi katonáját. Ha Mátyás király maga írja a levelet, igen rövid. Az írása nagyon szép, betűformái az új divatú és a régi fajta írás között a közepén állanak. írni belső barátainak szokott, mint azt mi is láttuk néha. János esztergomi érseket, akit a király akkor nagyon szeretett, többnyire saját kezű írásával hívta magához. '47 [ G . M A R ZIO • Mátyás király kiváló, bölcs, tréfás mondásairól és tetteiről]
