Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)
Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba
140 tanyázik; az egyik oldalon roppant magas Hegy emelkedik. Miután a törökök benyomultak a tartományba, Gyulafejérváron túl szétáradva mindent lerombolnak; aztán hihetetlen zsákmányt összeszedve ellenállás nélkül visszafordulnak. A vajda a sereggel hátulról követi őket, hogy alkalmas helyen megrohanja a törököket; a társát is várja; így ezek eljutnak egy tanyáig, amelyet magyar nyelven a kenyérről Kenyérmezőnek hívnak, és Fejérvártól huszonöt mérföld- nyire fekszik. Itt a kémektől értesülnek arról, hogy a vajda a seregével a közeli városban van, amelyet szászok laknak és Szászbányának neveznek. Tehát egy időre megállnak, úgy gondolják, nem vonulnak tovább óvatlanul, míg az ellenfél legyőzése és elkergetése után biztonságban nem tehetik; ezt István is azonnal megtudja a kémektől. Mivel egyik sem utasítja vissza az ütközetet, mihelyt pitymallik, mindkettő síkra száll. Nyolcstádiumnyi távolságban állnak vagy három órát, hogy mindkettő felmérje a másik erejét, meg hogy csapatait szárnyakban, ékekben elrendezze, és így biztosítsa magának a győzelmet. István elrendeli, hogy mindenekelőtt tartsanak csoportonként istentiszteletet, aztán ott helyben mindenkinek osszák ki az oltáriszentség titkos kenyerét, reggelizzenek meg lábon, hogy némileg megerősítsék a vitézek testét, azután megparancsolja, hogy adjanak egymásnak hitet, váltsanak csókot, és így fogadják meg, hogy egyik a másikat nem hagyja el a csatában, a vezér parancsa nélkül nem mozdul el a helyéről, nem adja fel a harcot, hanem bátran verekszik halálig. Majd gyűlést hív össze. Amint Bátori beszédét elmondja, valamennyi vitéz egytől egyig kitörő lelkesedéssel követeli, hogy adják meg a csatajelet, fogad- kozik, hogy a vezér minden parancsát törik-szakad teljesíti. A férfiak e lángolása közepette a vajda úgy gondolja, hogy nem kell haboznia, a szárnyakra tüstént harcra kész csapattesteket állít, ő maga a vértes lovassággal elhelyezkedik a középen, hátul erős tartalékot hagy, a két szárny előtt egy-egy lovaszászlóaljat bont ki. A jobb szárnyat széthúzza a folyóparton, a másikat a magas hegy lábánál nyújtja el. A sereg szászokból, oláhokból és magyarokból áll, tudniillik úgy tudják, hogy Nagy Károly, miután Magyarországot meghódította, ezt a környéket mintegy száműzetésként szászokkal telepítette be, akikkel oly sokszor küszködött; a szászok, akik civilizáltan élnek és városokban
