Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

laknak, maguknak kérik az első csatasort, az oláhok a következőt, a magyaroknak meg a székelyeknek az utolsó jut. A vezér megdicséri bátorságukat, és enged nekik. Szemközt a törökök kibontják zászlóaljaikat, hátul elhelyezik a zsákmányt, és a két fél fölemelve a zászlókat nagy hévvel összecsap; egy török hadtest a jobb szárnynak ront, a szászok pedig bátor szívvel fogadják; a folyóparton akkora erővel csatáznak, hogy rövid idő alatt mindkét részről sokan elesnek.

Az ütközet még egyenlő esélyekkel folyik, amikor egy másik török hadtest érkezik, melynek rohamát a jóval kisebb létszámú szász nem bírja feltartóztatni.

Akik tehát a folyó mentén meginognak, azok elhullanak, másokat elborítanak a sebek, és mert nem tudnak visszahúzódni, beszorulnak a vízbe és elmerülnek; a többiek hátat fordítva az oláhok védelme alá húzódnak. Ezek pedig nekiveselkednek, szembe- szállnak, megújítják a küzdelmet, és az ellenségből sokat lekaszabolnak, többet beugrasztanak a vízbe. Mialatt itt keményen tusáznak, a székelyek, akik a bal szárnyat tartják, nem csekélyebb veszedelemben izzadnak; véres verekedésben mindkét zászlóaljukat visszaszorítják, mert az áradó ellenséges tömeggel szemben nem tudnak helytállni, ezért visszavonulnak a vértesek sorai közé.

Midőn így gyötrődnek, és már a középhadhoz visszavonulni sem lehet, egyszer csak a törökök 141

háta megett a hegytetőn felbukkan Pál, a bajtárs, négyszögbe állított páncélos sereggel, könnyű- lovas-zászlóaljakkal, nyomban meglátja, hogy folyik a küzdelem az ellenséggel, hatalmas kiáltással, trombitaharsogással gyors vágtában ráront a törökökre, és hátulról akkora rohammal szorítja meg őket, hogy a legelső összecsapásban rengetegen elhullanak. Ezek számbeli fölényben és már győzteseknek tudták magukat, most hátba támadtatván nemcsak a diadal reményét veszítették el, hanem a többségüket is. A két karddal övezett Pál mint az ordító oroszlán száguldozik mindenfelé vérözönnel; ahova ront, ott fékezhetetlenül minden ellenállást elsöpör, széles körben óriási pusztítást végez, most végveszedelmet kiáltoz az ellenségre, most övéinek dühét tüzeli, néha hatalmasat mennydörög, hogy a csüggedők és hátrálok meghallják.

Miután a törököket leverték és szétkergették, nekiesnek a táboruknak, és a rengeteg zsákmányt