Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

Ugyanazon a napon, estefelé, a király a fejedelmeknek s fejedelmi követeknek értésére adta, Hogy holnap, vasárnap, 8 órakor a királyt s királynőt az udvarból az egyházba kísérve, vegyenek részt a nászszertartásban, amit mindnyájuk jelenlétében akar megülni, s onnan a lakomára jöjjenek. Vasárnap tehát, 8 körül, Sternach Waczlau a fejedelmi követeket az udvarba, a király szobájába vitte magával, amely ismét más, a legnagyobb terembe nyílt, ahová az egyházi és világi főméltóságok s fejedelmi követek, grófok és bárók, lovagok és nemesek nagy számmal gyülekeztek; s ugyanakkor érkezett meg Victorin münsterbergi herceg, aki addig távol volt. Legutoljára a velenceiek léptek be, hogy a királynak tiszteletüket tegyék. Ekkor valamennyi fejedelem, a fejedelmek és városok követei, akik már — az udvarnagy utasítása szerint - helyet foglaltak, önszántukból fölkeltek; s azok — mivel az udvarnagy már a királyhoz távozott — maguktól, minden utasítás nélkül, valamennyi fejedelem és követ előtt az első helyet foglalták el. Hanem ez nagy becstelenségükre szolgált.

Végül a király szobájából ama nagy terembe lépve mindenkit sorban üdvözöl; ezután mindnyájan kimentek s lóra ültek a királlyal és a királynővel együtt. így hát nagy ünnepéllyel és mindennemű pompával mentek a Szűz Mária templomába. A király előtt közvetlenül menő fejedelmek, a nápolyi király küldöttjei, s ezek előtt a német választó- s egyéb fejedelmek követei, végül a velencések és mások, az udvarnagytól kapott utasításhoz tartották magukat. Az egyház ajtaja előtt leszálltak lovaikról, s ugyanazon rendben mentek a templomba, a nagy oltárig, ahol két ülőhely volt szemközt, nagy értékű aranyszövetű vánkosokkal s szőnyegekkel díszesen. Az egyiken, jobbra, a király, a másikon a királynő állt dúsgazdag piros aranydíszköntösben s rajta palásttal s fején gyöngy-, arany- és drágakövekkel elborított királyi koronával. A király és királynő fölött úgynevezett hordozható menyezet volt, vagyis egy kiterített arany lepel, melynek hat nyelét hat főúr tartotta; Gábor püspök pedig a szentelt vizet, megáldva előbb, elhintette. Ekkor a király a királynőt kézen fogva az oltár elé ment vele, s miután a püspök, keresztény szokás szerént, az ő nászesküjüket a legnagyobb ünnepélyességgel megerősítette, mindketten helyükre tértek; s miután a király anyja és a nápolyi király fia az új házasoknak szerencsét kívántak, s ezek azt megköszönték: kezdetét vette az isteni szolgálat nagy méltósággal és áhítattal. Kevéssel az áldás előtt a király ismét kézen fogta a királynőt,