Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

s az oltár elé állva vele együtt térdre borult, s miután a püspök hosszasan boldogságot esdeklett számukra, fölkeltek s visszamentek a helyükre; az Evangélium s a Béke körülhordása után a szertartás befejeződött. A templomból az udvarnagy által kijelölt rendben távoztak, visszatértek az udvarba, s a király lakása előtt a lóról leszállván a királlyal és királynővel egy másik, nagy terembe mentek. A király anyja pedig a királynőt, az udvari hölgyekkel, a király szobájába vezette el; s a király a bajor herceget s Leffelholc jogtudóst és tanárt, Gazdag Lajos bajor uralkodóherceg tanácsosait, a király elé helyzett székre leültetve, a fejedelmektől kapott megbízás szerint kegyesen kihallgatta. Ezután a király és a királynő, s velük a fejedelmek és követek gyülekezete a palotába mentek fel lakomára; ahol a királyi és a többi nyolc asztal s valamennyi pohárszék majdnem akként volt, mint az előbbi kedden fölsze- / to reive s ellátva, s ugyanazon rendben is foglaltak helyet mindannyian.

Ekkor tizenkét fogás lehető legválogatottabb étek hordatott fel, s miután az asztalnak vége lett, s a király és királynő kezüket megmosák s az asztaltól fölkeltek: a fejedelmek követei kezdték átadni a királynénak a magukkal hozott ajándékokat; s a királynő mindnyájuknak egyenként a szép és kedves ajándékokért köszönetét mondott, tolmácsának, Stein Györgynek segítségével.

[A pfalzi választófejedelem követeinek jelentése Mátyás király menyegzőjéről]