Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

Beat fix kíséretére a király tíz főurat küldött, hogy páratlan fénnyel és készülettel utazzon át Itálián. Egy sem volt köztük, aki valamennyi nevezetes városban ne állított volna soklépcsőjű pohárszéket drágaköves serlegekkel, aranyos, ezüstös edényekkel telirakva. A küldöttség fejét, a váradi főpapot, aki nagyvonalúsága, hűsége, ékesszólása, megfontoltsága és derék jelleme miatt a király szemében mindig az elsők között állt, az urbinói herceg a legnagyobb tisztelettel látta vendégül, ő pedig kitett az asztalra egy sótartót, amely e dúsgazdag fejedelmet is elragadtatásba ejtette. Ez egy hegyen magaslott, oldalt arany fa borult fölé, gyümölcs gyanánt gyöngyökkel, a legszebb drágakövekkel rakva, és árnyék helyett kápráztató fénnyel tündöklött; a hegyoldalban művészileg kialakított barlangok, amelyek drágakővel teli kincstárakat utánoztak; aztán egy aranykancsót, amelynek felnyúló csőre helyén egy tátogó sárkány ágaskodott; teste gyöngyiem házból volt, fejét feltartotta; aranyfarkát csigavonalban tekerte vissza a lábához; ráadásul fogója

ékköves, szájának födele tornyos tetőként másfél lábnyira magasodott; egyébként arany az egész; a roppant talapzattal az építmény háromlábnyira emelkedett. Társai is vetekedve fitogtatták gazdagságukat. Nem említem fényűző öltözetüket, parádés apródjaikat, fényes lovasságukat, amely felülmúlta a mi időnk minden látványosságát. Menet és jövet nemcsak Nápolyban látták