Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)

Névmagyarázatok

Moskovitz Iván, Zempléni (Tesnikó, Tesni néven a naplókban)(1875—1916): jogász, szociológus, Lesznai Anna bátyja. A Huszadik Század szerzője és szervezője, ifjabb Andrássy Gyula pártjának vezető politikusa volt. Komoly neurózisban szenvedett, katonai szolgálatteljesítés közben halt hősi halált 1916. novemberében. Lesznai így emlékezett alakjára: „Bátyámról csak annyit; bár nem eredt ősi magyar családból, szintén konzervatív és a régi értelemben vett hazafias érzelmű ember volt. A divízióhoz volt beosztva, önként kéredzkedett a frontra, mert harcolni akart a hazájáért. A háború vége felé (illetve a román front összeomlása előtt) parancsnoka volt egy kisebb, a határra vezényelt csoportnak. Őrszemet kellett volna küldenie a román csapatok elhelyezkedésének kikémlelésére, de mélyen humánus ember lévén, nem akart fiatal közkatonákat küldeni a veszélyesnek mutatkozó útra, mert »Miért küldjük mindig a fiatalokat a baj elé, menjünk magunk« - mondotta egy tiszttársának, s valóban ők ketten indultak el. Bolyongásuk közben betévedtek a román előőrsök közé. Tiszttársát rögtön lefegyverezték, elfogták. Bátyám ragaszkodott katonai fogadalmához és nem adta meg magát. Nyolc helyen járta át az ellenség golyója, kardja és karja eltört a közelharcban. A hó alatt találták meg a holttestét, mikor pár hét múlva megszűntek arrafelé a harcok. A részleteket tisztiszolgájától és jóval később a fogságból kiszabadult tiszttársától tudtuk meg, aki felkereste boldogult édesanyámat. Szegény bátyámat kétszeres hősi halottnak mondhatnám: a hazafiság és a humanitárius érzés áldozatának.”67 Lesznai édesanyja exhumáltatta a testet, és Miska nevű cselédjükkel Budapestre szállította, ahol a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra (20/1-1-78 sírhely). Síremlékét - Szent Márton és a koldus alakjának domborművével - Vedres Márk készítette el. Később ide helyezték el Lesznai Anna hamvait is. Ady így emlékezett Ivánra Hatvány Lajosnak 1916. november 30-án írott levelében: „túl derék nagyszerű ember, a szerencsétlen Iván”.57 58

Mousson Tivadar (1887-1946): francia származású, Nagymihályon élő festőművész. Gyakori vendég volt Körtvélyesen. Fülep Lajoshoz írott levelében így emlékezett a körtvélyesi napokra: „Máli nagyon jól van (...) három hétig voltam náluk; naponta együtt festegettünk a legvidámabb hangulatban, az estét pedig néha egész zajos jó kedvvel töltöttük 1,2 óráig éjfél után. (...) Ha visszaemlékszem az aranysárga lesznai nedű mellett komoly diskurzus nem is volt - pillangó gondolatok, hangos vígság (.. .)”59 A napló lapjain azonban egy teljesen más - kevésbé kedélyes - kép rajzolódik ki róla.

Németh Andor (Németh Bandi néven a naplókban) (1891-1953): író, költő, kritikus. A Gali- lei-kör alelnöke volt, 1914-ben Párizsba utazott. 1919-ben a Tanácsköztársaság bécsi követségi titkára, a Bécsi Magyar Újság és a Diogenes, majd 1921-25 között a Ma munkatársa volt. 1926- ban tért vissza Budapestre, ahol a Dokumentum szerkesztőségének tagja lett. 1936-39-ben az Újság irodalmi rovatát vezette. 1939-ben Párizsba költözött. Magyarországra való visszatérése után, 1947-50 között a Csillag főszerkesztője volt.

57 Lesznai Anna Pohárnoknak - PIM Kézirattára V 3670/53 - Kelt: 1961. november 8.

58 In: Ady Endre levelei. III. kötet. Szerk.: Belia György. Bp„ Szépirodalmi Könyvkiadó, 1983. 173. old.

59 Mousson Tivadar levele Fülep Lajoshoz. (Hőgyész, 1922, VIII. 12.) Közölve: Fülep Lajos levelezése II. 1920-1930. Szerk.: F. Csanak Dóra. Bp„ MTA Könyvtára és Művészettörténeti Kutatóintézete, 1992. 137-138. old.

517