Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1938 történelmi helyzeténél fogva nehezebb és könnyebb egyaránt a zsidónak, mint más helyzetű embercsoportnak), akkor teljesítené metafizikai rendeltetését. Nem különb volta által kiválasztott nép, de különös sorsa által. Csak ő lehet rá hivatva, hogy megváltsa az emberiséget az antiszemitizmus, a gyűlölet előítéletétől, amely nem azért véres, mert egy kis embercsoport sorsát keseríti el, de azért, mert meghamisít minden egyéb kérdést. A zsidóság ma a bűnre csábító bűnbak, és hiszem, hogy csak önmagát válthatja meg. Minden megváltás az egyént váltja meg, mert nem hiszek a zsidóság szerepében, de annál jobban hiszek az egyes zsidó erkölcsi életének. [...] 1938. nov. Körtvélyesről elmenni nehéz volt.607 Ereztem, hogy a falu azt várja tőlem, hogy identifikáljam magam sorsával és maradjak. Az, hogy mégis elmentem, és hogy sorsom oly ambivalens, hogy el kellett mennem: megtanított rá, hogy nem vagyok úr. Úr az, aki vállalja a birtokával szemben a felelősséget. Csak azon vagyunk urak, amivel azonosítjuk magunkat. „Úrnak” lenni - nem egyéb, mint a birtokviszonynak egy nemesebb, organikusabb, felelősségteljes értelmezése. Meztelenebb lettem ezáltal a tapasztalat által. A városban kószálva voltak most napok, amikor különösen élénken élveztem szép kirakatokat, színeket, piros almákat az uccai árus pultján. Az ember hálás lesz a „kevésért”. Ez tán a szegényedés öröme. Az uccai lámpák fényében nézek egy zöld pultot, rajta sárga körték, piros almák, húsokker színű stancilok. Pompás és színes volt. Ha az egész képet „valőrre nézem” a lámpák fénye mellett minden sötéten, feketén lenne ábrázolandó. De a színek mégis illogikusan ragyognak, színesek. Bizonyíték arra, hogy a színnek van egy saját metafizikus és festői értéke, élete, amely független a valőrtől, a fény-árnyék játékától. Néha szokatlanul jól mulatok most, ha gondolkodom. Majdnem úgy, mint fiatal koromban, amikor még minden új ötletet, tapasztalatot egész újnak, izgalmasnak, értékesnek tartottam. Amikor gondolkodhatni olyan volt, mint egy kalandos expedíció tropikus, gazdag, csudás országokba. Ez meglepett. Rájöttem, hogy felszabadultam önmagámra kényszerített teóriák alól. Nem lehet, nem kell már társadalmi és szociális problémákon törni az eszem, tehát szabad ismét arra gondolni, ami valóban érdekel: Istenre, metafizikára, mesére - apró-cseprő lelki élményeket szabad ismét fontosnak éreznem. 607 Lesznai Anna Gergely Tiborral 1939 nyarán hagyta el Magyarországot. A végső döntéshez hozzájárult, hogy Elma Pratt jóvoltából meghívást kapott az Ohio-beli Sanduskyba, hogy ott egy 6 hetes művészeti kurzust vezessen a magyar művészetről, és öt nyilvános előadást tartson. Jászi Oszkár Rónai Zoltánhoz írott levelében (Oberlin, 1939. június 29.) így emlékszik vissza Lesznai Annának az első néhány, Amerikában töltött hetére: „Máli hat hétig egy művészeti iskolán tanít a mi közelünkben, úgyhogy a weekendet nálunk tölti. Nagyon jól alkalmazkodik, s az amerikai humánus levegő nagyon felüdíti a dunai tapasztalatok után. Persze a Hrusov elveszte nagyon a szívébe vág, nem mint értéktárgy, hanem mint múlt és esztétikai élmény.” In: Jászi Oszkár válogatott levelei. Magvető Könyvkiadó Bp., 1991. Sajtó alá rendezte: Litván György-Varga F. János 425. old. 485
