Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
„Mindenképpen úgy érzem, ez lenne a fő könyv” - Lesznai Anna naplójegyzeteiről (Török Petra)
hivatkozva magáévá tett, olyannyira, hogy a művek létrehozásának módját is e szóval illeti: „breugelozni”. Popper éppen a tárgynélküli kifejezés és az átlelkesített dísz kapcsán tett megállapításaiban, azaz különösen az ornamensek kulcsszerepének megfogalmazásában jutott túl - pontosabban vett eltérő irányt főként a Fülep és Lukács nevéhez köthető téziseken. Popper szerint a tökéletes ornamens elmossa a határt a forma és a jelentés művészete között: a szimmetria, a ritmus és a szín eszközeivel jelentéssel teljes, telített tiszta formává, vizuálisan felfogható elemmé: látszattá válik. Képző- és iparművészként Lesznai volt arra hivatott, hogy Popper ornamenselméletét továbbgondolja, és saját munkássága tapasztalatain keresztül egy misztikus elemeket sem nélkülöző, a népművészetre, a „primitív művészetre” alapozott és a kortársai által kanonizált Cézanne, Brueghel, Cranach példáján álló önálló, a korábbiakban vázolt ornamenselméletet dolgozzon ki. „ ... a dolgok oly egyéniek, hogy mernek együtt lenni”106 - A rész, egész, egység viszonya A teoretikus fejtegetésekben és a naplóban is visszatérő alapvető kérdés, hogy a kompozíció egészét felépítő részek autonóm, önmagukban is értelmezhető elemek, vagy csak az egységen belül, annak összetevőjeként van szerepük. A tökéletes mű ismérveként az előbbi jellegzetességet fogadja el Lesznai. Eszerint a művészileg tökéletesen megoldott zárt egység, kompozíció elemei önmagukban is zártak és befejezettek, szimbólumai a teljes műnek: „Szerintem az a legtökéletesebb egység, mely számos, magában véve is zárt egységeket, és nem csak töredékeket tud egy nagy hierarchiában magába váltani. Ilyen a keleti szőnyeg, ornamentika, miniatűr. Kristály, melyet ha összezúzunk, minden darabkája ismét tökéletes apró kristályokká válik. A legnagyobb képek détailjai is zárt egészek és összhatások, mindezeknek az egységeknek egy magasabb rendű és gazdagabb egységbe való foglalása.”107 E felfogás alapján az a kihívás várja a tervezőt, hogy minden részegység belesimuljon a harmóniába, egyensúlyi helyzetet kialakítva, amely lehet dinamikus vagy statikus, attól függően, hogy ezek a részletek milyenek: egyneműek, vagy éppen a különbözőségük, a kifejtett feszültség által alakítják ki a harmóniát. Ezen egyenrangú, önmagukban autonóm, tökéletes ornamensek egymás mellé sorolásával magasabb rendű egység jön létre, ami bármely irányban folytatható. Elképzelésének illusztrálására Lesznai igen gyakran a szőnyeg-hasonlattal él. E gesztus, az egész világ birtokbavétele a beleszövés, belehímzés által (versbe, naplóba, regénybe, vászonra, selyemre) Lesznai visszatérő álma és vágya volt, ami egy textiltervezéssel és hímzésekkel foglalkozó művész esetében kézenfekvő hasonlatként is hathat, ám Lesznai az epizodikusság fogalmának bevezetésével és a Kezdetben volt a kert című regényében ennek alkalmazásával az 106 Naplók (V 3670/43/9) 107 Naplók (V 3670/43/7) 31 ■«
