Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
„Mindenképpen úgy érzem, ez lenne a fő könyv” - Lesznai Anna naplójegyzeteiről (Török Petra)
tökéletesebb megvalósulása az ornamens. E fogalom lényegi tulajdonsága éppen az, hogy nemcsak az emberi szféra, az evilági lét tartozéka, nem pusztán esztétikai elvonatkoztatás, hanem Lesznai szemléletében az ornamens egyben a túlnanról jövő üzenetek, tudás és tapasztalás kapszulája is. Lesznainak ezen alapformák - az omamensek - természete, a tökéletességükhöz vezető princípiumok számbavétele és technikai megvalósításának kérdése egy életre elegendő témát adott, így e kérdéskör feljegyzéseinek középpontjában állt az első, 1912-ből fennmaradt naplójegyzetektől a negyvenes évek végének pedagógiai összegzéseiig.102 „O! formák biztos világa, keményhéjú kerek”103 - Tartalom és forma A tartalom és a forma fent is említett összefüggésének kérdése a századelő magyar gondolkozásában alapvető szerepet játszott.104 A feltett kérdés lényege, dilemmája a következő volt: hogyan lehet világnézetet kialakítani és ebből kinövő művészetet létrehozni, amelyben tartalom és forma egybeesnek, azaz a látszat fedi a lényeget, más kifejezéssel élve: a világnézet és ennek művészi megvalósulási formái megbonthatatlan erejű harmóniában egyesülnek, szét nem választhatóak. Az ezzel foglalkozó művek egyik célja az volt, hogy feltérképezzék azokat a történelmi korokat, amelyekben a világnézet (gondolkozás és vallás) és az annak megfelelő művészi kifejezésmód, a megvalósuló forma egy zárt, egységes, befejezett művészetet hozhatott létre - vagyis önmagában képes volt a szellem örökkévaló lényegét felmutatni, szimbolizálni -, vagyis ahol a forma és tartalom egybeesése megvalósult. Ez az alapvetés azonos a Lesznai-naplók kérdéseivel. Lesznaival való nézetazonossága miatt feltétlenül említést kell tennünk Popper Leó életművéről, ahol szintén megjelenik a zárt és nyitott műalkotás fogalompárja (pl. Dialógus a művészetről című írásában) vagy a legteljesebb, a mindent ölelő forma fogalma, amely „megérti az egész életet és minden túlsó hangot”.105 Nézete szerint Brueghel megvalósította a zárt műalkotást, beteljesítette a forma és a tartalom egyesítésének lehetőségét, míg Cézanne efelé tör. Popper nézete szerint Brueghel a perspektíva sajátos értelmezésével éri ezt el, amit Lesznai - ahogy bemutattuk - az 1920-as években, paraszti életképeinek korában éppen Brueghelre 102 Lesznai pedagógiai módszertana már a tízes évektől érlelődött és alakult. 1919-ben elkészítette az elemi iskolák számára kidolgozott művészetpedagógiai tanmenetet (PIM Kézirattár, ltsz.: V 3670/15). Később, a 20-as, 30-as években több alkalommal naplójában is foglalkozott egy megírandó gyermekesztétikai könyv tervével, majd részben ezeknek az előmunkálatoknak a nyomán a negyvenes években gyakorlati pedagógiai tapasztalataival kiegészítve publikálta könyvét, amely Magyarországon A tervezés művészete címmel jelent meg 1976-ban Néray Katalin fordításában. 103 Részlet Lesznai Anna Dolgok öröme című verséből. 104 Néhány példa a legjelentősebb e témához kapcsolódó írások közül: Fülep Lajos: Új művészeti stílus (1908) és Művészet és világnézet (1916-18); Lukács György: A lélek és a formák. Kísérletek (1910) és Heidelbergi művészetfilozófia (1912-18); Pbpper Leó: Dialógus a művészetről (1911) és Népművészet és a forma átlelkesüése (1911). i°5 papper Leó: A megismerés és megváltás (Lukács György: A lélek és a formák című kötetéről). In: Popper Leó: Esszék és kritikák. (Szerk.: Tímár Árpád). Bp., Magvető. 1983. 66. old. 30
