Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)

„Mindenképpen úgy érzem, ez lenne a fő könyv” - Lesznai Anna naplójegyzeteiről (Török Petra)

A Hatvanban őrzött hagyaték tanúsága alapján is látható, hogy a húszas években megszaporodtak az akvarellek. Ezek egyrészt fiktív kompozíciók, meseillusztrációk, másrészt paraszti-falusi életképek - Bajkay Éva szóhasználatával élve - képmesék.84 Ezek a mindennapok történéseit (aratás, mezei munkák, állatokkal való foglalatoskodás, diskuráló parasztok és parasztasszonyok, parasztmadonnák, libapásztor, diószüret, tiloló, konyhai munka stb.) és a falusi élet jelesebb napjait megjelenítő életképek, falusi „csendéletek” (vásár, táncolok, tánc, búcsú, körmenet, ritkábban tájképek).

Talán ezeken a képeken érhető tetten leginkább Lesznai Anna varázsa, itt tárul fel életműve titka. Nála a leghétköznapibb esemény is vasárnapivá válik. Nagyon távol áll tőle bármiféle drámaiság: nincsenek konfliktushelyzetekre, szenvedésre vagy kilátástalanságra utaló mozzanatok. Am e művek mégsem válnak hazugan szentimentálissá, nem érezzük, hogy csak az élet egyik oldalát mutatnák be. Mindez minden élő és élettelen iránti tiszteletéből és szeretetéből fakad, mert Lesznai Anna maga is vasárnapi teremtmény volt.

A „dajkaság”, a bábáskodás a formába kerekedő világ felett, Lesznai művészi vehemenciája, mindent láttatni, megőrzni-akarása alkotásainak legfőbb jellemzője - de gyakran hibája is. A tízes években - a virágornamensek időszakában — Balázs éppen erre a teremtő lendületre utalva jellemezte őt „egy virágokat és gyümölcsöket szóró misztikus vulkániként.85 Nemcsak a képzőművészetben, de az irodalomban is ezt a bőbeszédűségét, mesélőkedvét bírálták leginkább. Tette ezt Ady például a Hazajáró versek című kötetről írott kritikájában 1909-ben: „Lesznai Anna nagyon cirógatja a szókat, azokat is, amelyek ezt a nagy becézést nem érdemlik meg. Még nem tudja, hogy 999 szót kell megölni, hogy az ezredik, az igazi megszülessen.”86 Ezt az - állítólagos - fegyelmezetlenséget a női, ösztönösebb alkotómódszer sajátosságának tekintették, mely véleményt maga Lesznai is osztotta: „Egész életemben nem akartam mást, mint nem férfiművészetet adni. Az asszony ne akarjon jobbat csinálni, hanem mást.”87

A figurális ábrázolások egy csoportja a korabeli művészet egyik legnépszerűbb tematikájának jegyében készült, melyre a Nyolcak körének és kortársaiknak néhány legjelentősebb képén (Vaszary János: Szőnyegterv, 1906; Iványi Grünwald Béla: Tavasz / Vendégség - elpusztult falkép a budapesti Révai-villa halijában, 1908; Iványi Grünwald Béla: Uzsonna / Kertben, 1910- es évek; Orbán Dezső és Márffy Ödön aktos kompozíciói) is példát találhatunk. Ez az édenkert ábrázolása. Lesznai számára a körtvélyesi kert valóban maga az éden, a Paradicsom volt. E tematika fel-felbukkan Lesznai különböző alkotói periódusaiban: a gyengébb tájképet (kertet) ábrázoló ceruza- vagy golyóstollvázlatoktól a teljesen kidolgozott, sokalakos akvarellké- pekig, és hagyatékában mind műfajilag, mind minőségileg igen széles skálán mozognak e

84 Bajkay Éva: Lesznai Anna kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában. (Katalógus) Bp., 1976. 7. old.

85 Balázs Béla: Napló. I. m. II. köt. 318. old. (1918. július)

86 Idézi Vezér Erzsébet: Lesznai Anna élete. I. m. 42. old.

87 Idézi Vezér Erzsébet hivatkozva egy harmincas évekbeli interjúra. Uo., 6. old.

26