Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
„Mindenképpen úgy érzem, ez lenne a fő könyv” - Lesznai Anna naplójegyzeteiről (Török Petra)
téma különböző megjelenítései. Az e tematikához tartozó képeken a körtvélyesi kúria kertjét népesítette be gyerekekkel, madonnával, hajóval, tóval, meztelen nőalakkal, szerelmespárokkal, kisbabával vagy magával a kísértést jelentő ördöggel. Vezér Erzsébetnek köszönhetően találkoztam olyan reprodukciókkal (pl. Reggel, 1926)88, melyek e felvidéki édenkertnek a világát, a körtvélyesi „uradalmi” szalon mindennapjait mutatják be, ahol e művészkolónia a maga mindennapi szokás és viselkedési normákat elimináló, léha, kontemplativ, néhol buja — de mégis teremtő módján élt.89 A 20-as években egy jól elkülöníthető alkotáscsoporttal is találkozhatunk, mely nem maradt folytatás nélkül a későbbi években sem. Míg Lesznai a növényi alapú ornamentális kompozíciókba csak ritkán épített be állatokat (lepkék, madarak), illusztratív munkáiban pedig csak „szereplőkként” jelennek meg állatok, igazodva az adott grahkai lap egészéhez, addig a bécsi években rendszeresen eljárt az állatkertbe, ahol tus és akvarell skicceket készített különböző állatokról. Kedvencei a medve, őz, gazella, szarvas és antilop, illetve a különböző madarak voltak. Ekkor az ábrázolások még a klasszikus tanulmányjelleget mutatják, ám Lesznai naplófeljegyzéseiből kiderül, hogy intenzíven igyekezett az állatok testi mivoltának és lelkialkatának párhuzamait felkutatni, és ehhez segítségül hívta az adott állatnak a mesékben felbukkanó karakterét is. Ámulatba ejtő, hogy hogyan érzett rá egy-egy állat jellemére. Míg a medvéről mint „elvarázsolt ember”-ről90 beszél, és a fehér szarvast a tipikus meseállatok közé sorolja, addig a disznóról nemes egyszerűséggel állapítja meg, hogy „disznói világnézettel” rendelkezik. Ekkoriban Lesznai kutatta a keleti (különösen a „japáni”) grafikák letisztultságának és mi- nimalizmusának nyitját. Arra volt kíváncsi, hogy a legkevesebb és legtisztább formával hogyan lehet a legtöbbet megmutatni az ábrázolt tárgy vagy élőlény karakteréből. E kérdésfelvetésnek szép példái tusrajzai, ahol egy-egy vonallal ábrázolja az állatot. A bécsi években egy állat-enciklopédia összeállítását tervezte. Erről az elképzelésről is beszámol naplójában: „A Jó Isten segedelmével! Az állatkönyvet én így próbálnám elgondolni: írnék egy általános bevezetést, hogy az állat az emberi kultúrának mintegy legelső témája. (...) Az ősmesékben az ember és állat egész alpári érintkeznek egymással. A művészetben mindmáig óriásmód szerepelt az állatábrázolás.”91 A tervezet néhány pontjánál nyilvánvaló, hogy a tanulmányok sokszor a stilizálás, absztrakció alapjául szolgáltak. Ezeket a képeket egymás mellé állítva érzékelhetjük a folyamat egyes lépéseit. 88 Az egykor Vezér Erzsébet tulajdonában lévő fotóreprodukdókat közöljük e kötetben is. Az eredeti képek lappanganak. 89 A körtvélyesi kastély hangulatát, életmódját és Lesznai Anna alakját mintázta meg Balázs Béla: Lehetetlen emberek című regényének néhány fejezetében, ahol Ránky Alizként jelenik meg Lesznai Anna és Liszkaként Körtvélyes. L. Szegény Meluzina a varázskertben című fejezet. In: Lehetetlen emberek. Bp. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984. 194-217. old. 90 Naplók (V 3670/43/13) 91 Naplók (V 3670/43/5) 27
