Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1921 Karácsony éjféli mise. Nem tudok imádkozni - szeretettől és csudálkozástól. Arany ragyogás Krisztus képén, ki a kenyeret és bort osztogatja. Mellettem 0[szi] és G[erg], Én szeretném mindkettő kezét megfogni, de mozdulatlan vagyok a szeretettől. Mágikus minden, templom és hívők, nyakig mágia, fejünk felett mágia. „Add meg mindennapi kenyerünket ma” - mágikus könyörgés az Atyához, ki maga is mágikus. Hadd együk a mágia kenyerét, hogy erőre kapva tőle megszüljük a Fiút, a szeretetet. A Fiút mi szüljük. A mágikus Isten bennünk duzzad terhessé, váltódik meg szeretetté. A mágiát teremteni = az Anyát és Apát teremtés. A művész és Mária viszonya. A művész vállalja mágikus szerepét, és csak indirekt van köze mint művésznek a szeretethez - amennyiben művész. G[erg] ugyanezeket gondolta, mint utóbb megtudtam. 1921. jan 5. (...) Méray tervéhez142: helyes, de gyenge, a felvilágosítás lassú módszer a mai bődült világban: az erőszakkal csak egy rohamos lelki folyamat, a szuggesztió, egy új tételes vallás (mely viszonylagos szabadság az erőszakkal szemben) hathat. A k[ommunizmus] előre viszi pusztuláson keresztül a világot. A materiális determinált soron, a szabad akarat, a „szent anarchia” során, azt hiszem, már eljutottunk a „beleszólásig”, és egyéni bátorság, hit és szeretet megspórolhatná ezt a kerülőt. Mert a k[ommunizmus] kerülő lenne, visszaesés, melyben persze új csírája szuny- nyad. De a szabad akarat éppen arra való, ha nem is haladhat ugorva előre, hogy megspórolja a kerülőt. Az irány már a miénk. A célban, eszközökben még szabad szerénynek lennünk, de nem ez irányban. Erőszak nélkül tán még nem lehet politika, de az igazi demokrácia, mely távolról sem a „cél” = „Isten, országa”, de legalább „állomás az úton”, mely szabadságot jelent az irányban. A szabad és önkéntes csak egy egész fejlett, a demokrácia után lehetne. Minden centralista rendszer bürokrácia, rossz értelemben vett egyházi rendet (az okkult tudás centralista célzatú őrzői és másítói) és bürokráciát jelent, tehát nincs a szabadság, emberi méltóság és egyelőség (ma meg csak az igazságosság alakjában megvalósítható és szeretet útján). A konzervativizmussal szemben csak a „materiális determinált” sorban van előnye, fizikailag valahogy előre van: ezt érzi a sok jó, aki oda csatlakozik, de nem elég jó arra, hogy a „szabad akaratát tettekkel higgye”, a jó Isten segedelmével! A jó Isten segedelmével! Kérdi tőlem 0[szi]: „Mi a szerelem metafizikai értelme?” Épp ma kérdi tőlem, épp tőlem: mikor én csak égőn érzem, hogy van, de nem tudom, hogy mi. Keresztezi a kaland-sor, mi a kaland? Mi az érzékiség? Mi metafizikai értelme van annak, hogy minden szerelmi akarat, precíz megkívánás nélkül vannak, hogy így mondjam, kínzóan élénk érzéki szimpátiáink? Minden érzékiség kapunyitása a léleknek, ezt tudom. De merrefelé? A szerelemben válik eggyé az ember önmagával, elesik a test és lélek dualitása: egészek és egyek i« Méray-Horváth Károly (1859-1938): szociológus, író. 1906-ban a Társadalomtudományi Társaság alelnöke lett. Szociológiai és politikai tárgyú könyveket, röpiratokat és regényeket írt. Az „organikus” szociológiai elmélet szélsőséges képviselője volt, a szociológiát biológiai jellegű tudománynak fogta fel, és elmélete alapján politikai prognózisokat készített. Élete végéig Jászi közeli barátja volt. 207
