Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)

Naplójegyzetek

1921 és zártak leszünk, tehát Isten-képűek, tehát leginkább egyek mindenekkel. De ez így van min­den „nem örök” szerelemben is. Ebben egyek minden bizonyos intenzivitási fokon túl lévő szerelmek, mégis a hozzánk végső párul rendelt csak egy lehet. Mi a kritériuma? Aki egyszer elbukott, nem élvezi már azt a jogot, hogy hűséget ígérhessen. Csak annyit mondhatok, „bűn­tudatom lesz”. Ez nekem szól. Mi értelme van az én 2000 emberi viszonyomnak, mely nálam pláne szerelem jellegű? Egy 10 vagy 50 vagy 25 fokos szerelem? Bűn? - Nem hiszem, amint „helyére lesz állítva”, amint tudjuk, hogy „csak ennyi”, de ennyi „valóban”. Vagy csak „egyet” és „mindenkit” szabad szeretni. Azt hiszem, utóbbi a tisztább, de előbbi is út: Magdolna útja, talán minden földi szerelmeseké? A jó Isten segedelmével. (...) Lukács György: A keleti építőművészetnek nincs térproblémája? Én: Istent tetovál a tér a végte­len szimbólumában, ezért mindegy a formátum. [Ferenczy]Béni143: francia és kínai terv szerin­te egy. Érzem, nem: a francia a benne járónak egységes, kínai csak madártávlatból. Hangírás és képírás: érdekes. Fehér hold kínaiban: asszociációsor. A hasonlat? Ez a „képírásos fogalom” egy fogalom beleszőve a „minden” szőnyegébe összes asszociációjával együtt. A művészet? Is­ten asszociációja, az igaz hasonlat: a szimbólum, ha fordítva visszafutjuk sorát. Kereszténység bűne: a sivatag, a természethez való viszonya, mert nem értvén a farkast, nem érti a farkast bennem sem. És az, az amit nem tudok, ami által egyházzá tudott intézménye­sülni. A próféta nem csak azért kell, hogy legyen kiben hinni, de főleg azért, hogy higgyek a hívők hitében. Ma sok lenne a hívő, ha komolyan venné, megváltaná valaki hitüket. Lukács szerint gótika és spätrömisch144 „keleti”, de egyszersmind (gót térmegoldás ultra nyugati is) = ez is copf, a két stílus. (...) Miatyánkomhoz145: nem hitemet írom, pedig őszintén írok. Kiírom magamból egy melléklelke- met, mely halni és hallgatni erős, de élni, megvalósulni gyenge. Gerg előtti lelkem tán, nem az „állatibb és megadóbb volt”. Valaki ír bennem, aki én vagyok, de énem egyik zsákutcája. Hány pszichológiai lélek tapad egy metafizika lélekre? Látom az isteni lelket: sudár törzs, égbe ér, de ezer parazita tapad rája, „engem, engem vigyél magaddal”. Hát tán több a pszichológiai lélek, mint a metafizikai: mi lesz velük? Realitás és empíria nélkül nincs etika, mert az etika éppen életre, sorsra, cselekvésre, drámára váltott viszonya a metafizikának az empíriával. Az ember a színész. Innen az etika „eljátszás, szertartás íze”. Mivel az etika viszony, lényege az, hogy vagy- vagyos természetünkkel az empíriát elrúgó nem lehet. Az etika mindig egyensúly az Abszolút és a teremtmény között, persze ezért nem relativista, van benne abszolút elem: a törekvés, az irány és az egyensúly. 143 Ferenczy Béni (1890-1967): szobrász, grafikus. Ferenczy Károly fia, Ferenczy Valér és Noémi testvére. 1919 után emigrált, 1921 -tői 12 évig Bécsben élt, ahol Lesznai Annával közös barátai körhöz tartozott. Részt vett a Bécsben újraindult Vasárnap Kör összejövetelein. 144 késő római 145 Lesznai Anna egyik legjelentősebb verse, amely elsőként az Eltévedt litániák című kötetben jelent meg 1922-ben, Bécsben, 99-126. old. Újraközölve Lesznai Anna Dolgok öröme című válogatott verseskötetében. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985. 89-107. old. 208

Next

/
Oldalképek
Tartalom