Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
„Mindenképpen úgy érzem, ez lenne a fő könyv” - Lesznai Anna naplójegyzeteiről (Török Petra)
a tényen kívül semmit sem tudunk, a világváros nem volt Lesznaira olyan elementáris „világ- nézet-felforgató” hatással, mint a többi Párizs-járó magyarra.40 Anélkül, hogy megkérdőjeleznénk a népművészeti hatások jelentőségét, mégis fel kell tennünk a kérdést, hogy ez a stílusválasztás mennyiben volt ösztönös, és mennyire igazodott a kor uralkodó irányzataihoz, így a népművészeti gyökerű szecesszióhoz. A népművészettel - vagyis a „szakácsnők”-kel - való első közvetlen találkozás élménye kiválóan alkalmas lenne arra, hogy Lesznai művészi forrásait teljes egészében a népi indíttatással azonosítsa, megteremtve ezzel a „csak tiszta forrásból” felismerésszerűen átvett gondolatát és ezt követően a népművészeti motívumkincs beépítését alkotásaiba. E formakincs átvétele korántsem volt társtalan jelenség a korabeli magyar művészeti törekvések között, és így Lesznai alkotótevékenységének is csupán alapját, nem kizárólagos célját képezte. A Bellák Gábor által „ornamentális népszemlélet”-nek nevezett41 törekvés már a szecesszió modern esztéticizmusának jegyében fogant, és tisztán esztétikai, ahistorikus és ornamentális tartalmú volt. E törekvés a népművészet alkotásaira mint a tiszta esztétikumot jelentő ornamensekre tekintett.42 Lesznai alkotói törekvéseiben és teoretikus írásaiban jelen van a népművészet motívumainak gyűjtése, a formaalkotó törvényszerűségek bemutatása és a kultúrtörténeti tanulságok levonása,. ám hiányzik bármiféle deklarált elvnek vagy ideológiának való megfelelés igénye. Az ornamentikában - Fülephez és Lechnerhez hasonlóan - az emberiség nagy közös kultúrkincsét látta, így ezen örökség egyetemességére, univerzalitására, a boldogságra törekvő lét mindenütt érvényesülő igényére helyezte a hangsúlyt. Lesznai első textilművészeti munkái 1906—1908 között keletkeztek. Első dokumentálható kiállítására a Nemzeti Szalonban, 1909 decemberében került sor (Jubiláris Téli Kiállítás), 1911 áprilisában a Nemzeti Szalonban, a Nyolcak második kiállításán társutasként, „vendégművészként” vett részt, Fémes Beck Vilmoshoz és Vedres Márkhoz hasonlóan. A Nyolcak köre 1911. április 13-i „hivatalos” megalakulása után hamarosan megnyitotta kiállítását a Nemzeti Szalonban. A Vezér Erzsébet készítette interjúban Lesznai így emlékezett a kiállításra: „A Nyolcak kiállításán találkoztam Adyval. A kiállításra meghívtak engem is. Csupa kedves, régi barátaim voltak köztük. Kérték, hogy én is állítsak ki. Nem festményeket, mert a festményeimet nem találták elég jónak. Minden joggal. Szép kézimunkákat csináltam abban az időben. Hímzéseket. * L. Őszi válás című vers. In: Lesznai Anna: Dolgok öröme. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985. 13-14. old. 41 Bellák Gábor: A historizmus és szecesszió népművészet-felfogása. In: Lélek és forma. Magyar művészet. 1896-1914. Bp., A Magyar Nemzeti Galéria Kiadványai. 1986/2. A fogalmat a szerző Pór Péter Konzervatív reformtörekvések a századforduló irodalmában című könyvéből (Bp.1971) kölcsönözte, ahol Pór a szecesszió látásmódjának irodalomtörténeti jellemzésére használta. 42 „Tisztán önmaguk formai törvényeit követő, csak érzéki teljességként átélhető valóságok. Ornamentumok tehát, hiszen az ornamentika sem más, mint a tiszta esztétikum, a világ közvetlen - minden tárgyi vonatkozástól mentes szemlélete.” - Bellák Gábor: A historizmus és szecesszió népművészet-felfogása In: Lélek és forma. I. m. 24. old. 17
