Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
„Mindenképpen úgy érzem, ez lenne a fő könyv” - Lesznai Anna naplójegyzeteiről (Török Petra)
Népiesből átalakítottakat. Nahát ezeket kiállítottam és a terveket is.”43 A kiállított tárgyakról a Feleky Géza által írott katalógusból sem tudunk meg sokkal többet, nincs pontos műtárgylista, csupán annyit jelez a kiadvány: „hímzések, tervek ...eladók”44, miközben Lesznait a kiállítás „háziasszonyának” titulálja. A hagyaték és egy, a későbbiekben részletesen ismertetett, 1912-es berlini kiállítás anyaga alapján rekonstruálható, hogy ez alkalommal is a virágornamentikára épített hímzések és a temperával, akvarellel kifestett tervek szerepeltek a tárlaton. Ekkoriban készített munkáit összehasonlítva a Nyolcak kiállított műveivel, szinte semmi stílus- vagy törekvésbeli azonosságot nem fedezhetünk fel, így helytálló Pässuth Krisztina megállapítása, értékelése, miszerint: „A századforduló jellegzetes megnyilvánulása: a tehetséges írónő, aki hímzéseivel szerepel egy tárlaton, amely mind formailag, mind tartalmilag sokkal modernebb az ő felfogásánál.”45 (...) „A vendégek által kiállított szobroknak és főként Lesznai Anna hímzésének nem túlságosan sok köze van a csoport stílusához, inkább eszmei, bajtársi szolidaritást, mint tényleges művészi közösséget jelentenek.”46 A kiállításról írott kritikák azonban már itt is a Lesznai-életmű egy fontos és a későbbiekben egyre jelentősebb jellemzőjéről számolnak be: „A Nyolcak maguknak állítottak ki jó bizonyítványt, amikor kiállításukra meghívták Lesznai Annát, (...) a művészet még saját művészi meggyőződésüknél is szentebb lehet előttük, különben nem fogadták volna házukba Lesznai kézimunka-terveit, amelyeknek mindegyike egy lépéssel távolodik a természetszervezés feladatától és továbbhalad a teljes elvonás felé vezető úton, különben nem kaptak volna helyet azok a minták, amelyek formáikban és kapcsolódásukban egyre inkább felszabadulnak a szerves testeket kormányzó törvények uralma alól és mindjobban a kristályos képződések hasonlóságára alakulnak, különben nem gyúlnának ki a Berény nagy képe alatt padhátakhoz támasztott párnákon a színek és nem ragyoghatnának harsányan, melegen, öncélú pompában.”47 Mindez megerősíti Szabadi Judit megfigyelését is, miszerint - bár a tervek előképeiként a mezőkövesdi matyó mintákat és motívumkincset emlegetik az elemzők, és Lesznai valóban elmélyülten tanulmányozta ezt a motívumkincset és öltéstechnikát - tervei néhol erősen intellektualizáltak.48 Jellemzőjük a kifinomult, kényes színösszeállítás, amely elüt a paraszthímzések rusztikusságától és harsány színességétől. Lesznainak a Nyolcak körének tevékenységébe való epizódszerű bekapcsolódása nem változtatott azon a tematikán és érdeklődési területen - a népművészeti ornamentikán alapuló hímzéstervek készítésén -, mely az 1910-es évekbeli tevékenységét meghatározta. Lesznai ezt a korai művészi alkotókorszakát a következőképen jellemezte későbbi naplójegyzeteiben: „Amit mégis meg tudtam csinálni, az az: van egy jó dekoratív síkérzékem, melynek folytán az egyes részletek, ha egymáshoz nem is tartoznak, a képsíkon kellemesen ritmikusan vannak elhelyezve. 43 Beszélgetés Lesznai Annával 1965. jún. 23. (Kérdező: Vezér Erzsébet) In: Emlékezések, i. m. 4. old. 44 Nyolcak kiállítása a Nemzeti Szalonban. 1911. Katalógus. Előszót írta: Feleky Géza. 13. old. 45 Passuth Krisztina: A Nyolcak festészete. Corvina Kiadó, Bp., 1967., 80. old. 46 Uo. 86-87. old. 47 Feleky Géza: Szobrok, érmék. Nyugat, 1911/10 Figyelő 993. old. 48 Szabadi Judit: Lesznai Anna, a festő és iparművész. 1. m. 91. old. 18
