Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
ha a nemi kölcsönhatás nem tolja háttérbe, de exaltálja mindkettőben azt az érzést: „a másik is ember, mint én - szegény” - ez mégis maximuma minden szerelemnek. A harci elem: a férfi legyőzni, a nő védekezni akarása, mint minden valóságban kétféleképp nyilvánulhat - dialektikusán és paradox szimultánságban. Minden metafizika és valóság egységes - köztük azonban egy paradoxon lebeg, értelemmel csak ezt tudjuk felérni. Z[oltán] azt mondja, mindég beszélgetés közben kell felvennie a partnere egyéniségét. Magába maradván érzi, mint térnek meg hozzá elszórt én-darabjai. Én nem is vagyok, ha egyedül vagyok, énem csak ellenhatása vagy velerezgő harmóniája a másik énnek. Ha egyedül vagyok, rögtön Isten teszi rám a kezét, s ha néha nem áll mögém, démon jön. Egyedül nem vagyok. Azért nem is érzem realitásomat, halhatatlan lelkemet, csak másokban teljesedem: viszont ez a teljesedés mégis enyém. Zfoltán] idegen lesz (kivéve a néha beálló csudát), én megszületek másokon keresztül. Valahol - messziről megszületek - jövök gyönyörű érintkezés házamba, mint ahogy a megszületendő lélek odaröpül a neki rendelt ölelésbe. Ezért rendeltetésem a „kifejeződés” és fő bűnöm a hiúság: Isten előtti hiúság nem üdvözölni, de tetszeni akarnék Istennek, nem eggyé válni vagy engedelmes eszközévé lenni. Van csuda sokféle: csókok emlékében jöhet az emberhez, hogy nem szabad úgy futni Krisztus elébe, hogy szegény testvéreink elmaradjanak megettünk. A „véletlen sors” és „véletlen gyökereink” - egy mágikus miliő át-etikásítási törekvését vethetik elebénk. Z[oltán]: „vetés és szülés kell legyen mindenütt.” - „Ahol ezek vannak, Isten is van” - mondom. „Ez a primitív szentháromság - mondja Zfoltán], mely mindenütt van.” Ez a realitás, és mégis ezeket is valahogy a szerelem kerítő hálóján keresztül élem. Spiritizmus ellen három ellenérv: empirikus bizonyíték sohasem transzcendál abszolúte, lehet, bővített empíria belefér egy új természettudományba. Vagy már, vagy még nincs hozzá jogunk: a lelket nem szabad a szellemmel megfogni akarni. Nem lelki dolog, mert nem vonjuk le etikai következményeit, nem etikai kapcsolat a túlvilággal. Mert már Krisztus is azt mondotta: kemény szívűek vagytok, mert „csodát” akartok. (Csuda a közkeletű értelemben). (G[erg]) Olyan csudát, amely nélkül nem hisznek, mert egy hittel várt csuda etikai. Valahogy épp ott tartunk, hogy bizonyító „csuda” nélkül is kell hinnünk a bennünk lévő Istent, kell meghallanunk, ki tanúságot tesz az „objektív” Isten mellett, a szeretet érzése kell hogy rávigyen a hitre. A jó Isten segedelmével. (...) A jó Isten segedelmével! G[erg]gel októberi alkonyi kertben. Egy sárga juhar előtt. Minden évadban változik a festői távlat. Tavasszal csak a horizont reális - a tér, a dolgok „jelenés”szerűek. Nyáron a dolgok masszásak, 3dimenziósak, a gravitáció törvényét szem- léltetők. (Gravitáció és tér reális viszonya mennyiben jelentik egymást?) Minden külön testiségben jelenik meg, de a föld jelen van, a vonzerejét szemléltetik a dolgok súlyukkal. Ősszel szerintem egysíkú a világ, csak a színek reálisak, megettük kihervadnak a formák. Napos sárga és kék őszi időben a színek kenőcsszerűen, vastagon hatnak, de mind egy síkba kerülnek, mintha már „le volna festve” a világ egy végtelen színes függönyre, mely szétválik, ha nekimegyünk. Ezt az érzést tán növeli az a tudat, az az élmény, hogy ha nekimegyünk egy mozdulatlan tömör aranylombnak, az menten lepereg előttünk. Amit reálisan igen messze •---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 1920 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------188
