Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1920 árnyéka hint, s mely bizony magva a szerelemnek. Nem értem az arisztokratikusságot, mely a „du sollst deine Perlen nicht vor die Säue werfen”111 és a „magános imára” vonatkozik. Előbbi jelentheti azt is „ne botránkoztass meg érthetetlenség által”, „keresd azt a külső formáját a hitnek (illetve a forma mindig egy a tartalommal, de azt a szimbólumot), melyet embertársad befogadni képes”. A magános ima K[...] szerint a misztikus élményre utal, de a szeretetben a misztikus élmény közössé válik. Munka elleni parancs nincs a hegyi beszédben, csak „aggódás és gond” elleni parancs. Sőt „jedem Tag genügt seine Plage”112 - mutatja, hogy nem a mindennapi önfenntartó munka ellen szól a tilalom. A történetfilozófiai Jézus-nézést nem helyeslem. Az etika tartalmakat változtathat, korok szerint és tökéletlenségünk folytán egyének szerint is, [de] nem változtathatja teljesedését a szeretet, és semmi esetre sem fejlődhet visszafele a szeretet útján. Lehet, hogy ma több etikai kötelességünk volna, mint 2000 éve, de kevesebb nem lehet. S ami akkor a szeretet parancsa volt, az ma is az kell legyen. A történetfilozófia jogosultságát valamiképp a sors és rendeltetés és haladás tudományos szim- bolizálását elismerem. De a kommunisták] behelyettesítik a haladást az etika helyébe. Én is hiszem, hogy a haladás valamiképp előbbre visz, de talán nem a lélek útján és egy más, hamis üdvösség felé vezet, ha nem vezeti szabad etikai akarat. Valami, ami etikus feltétlenül szolgálja a haladást a valódi megváltás felé. De nem minden „új”, „minden aminek jönnie kell”, haladást jelentő egyszersmind. Valahogy az etikum a prima; az etikumon belül mindig a tökéletesedést kell szolgálni, melynek útja nem fordulhat az etikán belül a haladás ellen, de az etikaellenes haladás nem jelent tökéletesedést. Nem lehet Isten országát Sátán műveivel megalapozni. Az etika individuális, de az individuum mindenhez ér, mindenért felelős, minden belefér. Nem törődni az emberek összességének szimbólumával, a társadalommal bűn, de ezt a szimbólumot luciferivé, bűnösen autonómmá tenni azáltal, hogy letépjük eredetijéről, az egyénről, az emberről - szintén bűn. Ha nem volna etika, mivé vezetne az autonóm haladás empirikus és sántán metafizikus elve? - Valami „lélektől megváltott”, „mechanikus” vagy „pokolba üdvözülő” világba. Nem, ahol lélek van, ott nem lehet hogy ne legyen etika. A haladás mint anetikus elv azért sántít metafizikailag, mert mi csak olyan metafizikumot tudunk elképzelni, mely egybeesik az etikummal. Biztos, hogy mindenkor a java lelki erők a haladást szolgálták, és gyakran elbuktak etikailag ebben a szolgálásban. Érzik ugyanis azt, hogy etika nem lehet haladásellenes. Gyöngeségükben fana- tizálódva azonban behelyettesítik a haladást az etika helyébe. Persze nem minden bűnös kár- hozik el - sok bűn a másik oldalán ragyog. Hiszem, ilyen L[ukács] bűnössége is. Viszont nem erény minden tisztaság sem. A szeretet ellenlábasa nem az önzés (sőt ez az első csíra: azonosítom magam legalább önmagámmal), de az öngyilkosság. Minden szűkítése az énnek (ezt nevezzük köznyelven hamisan önzésnek) tulajdonképpen öngyilkosság. Én csak Werkben és szeretetben teljesülhet - áldozat a szeretetben: ár. Az empíriában mindennek ára van. De miért nem mondjuk a suszternek - nem csak neki, a csizmának, sőt Istennek - áldozatot hoztam: vettem 2000 koronáért egy pár 111 Ne vesd a gyöngyeidet a disznók elé! 112 „A mának elég a maga baja.” (Mt 6,34) 184
