Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1917 Stílus mint kifejezési forma: nem amit mondunk, de hogy mondjuk - szerintem helytelen szóhasználat mert a stílushoz a mondanivaló is hozzá tartozó. A műben nagyon nehéz a tartalmat megkülönböztetni a formától és a kifejezési módtól. A műben (mint talán néhány mély lélektanaimat kivéve: istenérzés, szeretet) minden forma, de az a teljes mű, melyben minden forma ismét tartalmává válik egy olyan magasabb rendű formának, mely nem szippantja fel, de aláhúzza az alája rendelt forma formai létét. Mi a kifejezés? Emlékezés nagy szerepe a mesében, az emlékezés lélekvalóságot jelent; ami kihull a lélekből, az kihull a boldogságból. Az emlékezés, a tudat tart össze. A rejtély szerepe: aki kitudja valakinek vagy valaminek a titkát, lényegét, az uralkodik, azonosítja magát a lényegével. A „nép” már nem alkot mesét, tán azelőtt sem a „nép” mai értelemben véve mesélt kizárólagosan, de akkor a polgárság és egyéb névtelen dilettáns[ok], sőt költők is a néphez tartoztak. Illusztrációról: régen szépen illusztráltak, mert a könyv maga puszta valóságában mű gyanánt szerepelt: összetartotta, győzte a szöveget és az illusztrációt. A tartalom iránti tárgyérzék is erősebb volt - hit a tények, történések, eszmék műtől ment realitásában. A könyv, minden nem tisztán műtárgy dolog megbecsülése az erős tárgyérzékből eredt. Tárgyak lelke, és műtárgyak lelke? Ma csak a műtárgyat és az értéket becsülik. Mesét azért jobb illusztrálni, mint naturalisztikus könyvet, mert az illusztráció dupla alkalmazkodásra (szöveg és könyv irányába) kényszerült, a mese stilizált, ornamensszerű lévén elbírja, sőt kívánja a stilizált (ornamentális) illusztrációt.73 Azonkívül a mesében a történés kifelé vetített, képszerű. A nem-mese irodalmi mű kinő a könyvből mai érzésünk szerint, naturalisztikus illusztrációt kíván, vagy amennyiben a mű nem naturalisztikus, olyan nagystílű dekorativitást, képet, melyet szintén nem bír lenyűgözni a könyv. Le Sage Gil Blas-ja74 illusztrálhatóbb, mint Dosztojevszkij - a belső történés, a lélekvalóság nem illusztrálható. A mese is lélekvalóság, sőt a leginkább az, de képben tükröződve, kifelé vetítve történésbe. A grafikai megoldás (bizonyos fokig) megoldotta az illusztrációt, nem stilizált akarattal, mint az ornamentika, de technikája „denaturalizálható”, a színhiány legyöngíti a képszerűséget (a külön tárgyszerűséget mint mű és ábrázolt tárgy) belealkalmazza a könyvbe. A művészetet kivetítő felsőbb elv nem lehet sem vallás, sem etika, sem igazságkeresés, különben vallást, etikát vagy tudományt produkált volna! Szerintem egy neme az énkiterjesztésnek, hódításszerű, de játékos ellenállás nélküli síkot kereső. Az ornamentum, a mese negálják a valóságot mint olyant, csak kivetítés valóságparányok beolvasztásával. De a művészetben mégis van küzdelem, nem is játékos, csak absztrakciókat hódít meg, nem a teljes valóságot. Új valóságot (ugyanolyat, mint a teremtett) alkot, lelket, életet adva absztrakcióknak! A művészet 73 Lesznai Annának a saját meséihez és mások műveihez készített illusztrációs munkáit, illetve elkészült borítóterveit a kötet végén elhelyezett műjegyzékben soroltuk fel. 74 Alain René Lesage (1668-1747) Gil Bias című 1715-1735 között írott pikareszk regényéről van szó. 152
