Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
— 1917 benne nem küzdelemről - az irrealitás kiderüléséről van szó. A halállal az újjászületés és nem a csuda áll szemben. A mese pánaminizmusa64 is ennek a végtelenbe vágyó én terjeszkedésének eredménye. A lélek tulajdonképpen mindig lélekkel, önmagával kerül szembe. Az ősmesék, a tiszta mesék csak motívumok lehettek, a mese mint olyan már műfaj, és elemei más műfajokkal vegyülnek. Három fejlődési vonala van: a novellisztikus 1001 éjszaka-szerű; az egyszerűsítő, mely a gazdag tartalmat egy egyszerű formába zárja, lassan kihagy minden nem mozgási elemet (Gaál); és egy, az allegorikusság felé hajló hústalan lélekábrázolás (modern mese - tanító mese). A mese a legkevésbé művészet művészet, mert azáltal, hogy sikerül neki az egész világot énre váltani, felemeli a feszültséget én és világ között. Ha valamibe beleolvad minden, ez annyi, mintha a mindenbe olvadt volna bele a jelenség. A legmesébb mese a keleti mese, a befejezetlensége is gyakran meglep, kifejezi a beolvadást, a folytathatóságot szimbolizálja formailag is, a legegyszerűbb szimbólummal: a befejezetlenség- gel. A mese az abszolút lélekvalóság kifejezése. Itt rokon az ornamentikával, mely szintén lelki törvényeknek (ezek a képzőművészetben persze materiálisán vetítődnek ki: térkitöltés megfelel az animizmusnak, űr-iszony, kompozíció etc.) érvényesülése: a térbeli egysíkúság szimbóluma a léleksíkra hozatal általi egysíkúságnak. A díszítőelemet a mesében (alkalmazott művészet) a mulattató, érdekfeszítő (idődíszítés) pótolja megfelelően. A balett a gravitációt sikkasztja el, mint az ornamentum a teret; a mese természeti törvények szükségszerűségét. A mese felbontja a dolgok egymáshoz való természetes viszonyát, illetve a határokat, de az énmagot (a tárgyérzést az ornamentum) fenntartja, csak mindenben egyenrangúsítja az embert a virággal. így az ornamentum is tiszteli a formák zártságát, de saját céljaira átértékeli őket - helyzeti értéküket aláveti törvényeinek. Aki pedig azt mondja, mindenben egyféle és egyértékű lélek van (erre tendál a mese és ornamentum, bár ő is tesz intenzív különbségeket) az tulajdonképpen csak egy lélek létezését vallja, az éneket csak a mindenben, harmóniában hiszi. [Lukács] Gyuri szerint: az abszolút mese és ornamentum elejti a tartalmat, marad egy bizonyos rend, melynek a technika, a hordozó megszemélyesítője, de épp ezért üres voltával ráutal egy magasabb transzcendens tartalomra. Vallásos kultúrák művészetei: a mese, ornamentum és tánc szimbolikusak. Szerintem is találkoznak a vallással és a szeretettel, ott vannak a csuda gyökerénél, hol még az ágak nem váltak külön. Szimbolikusok, mert mindég a legtöbbről, a csudáról van bennük szó, egy vékonyka tartalomfátyol megett, mely majdnem irreális. A dekoratív művészet (az ornamenttel szemben) művészetebb, erősebb benne, éppen mert nem abszolút, az énbe-gyűrés. Van-e jogosultsága egy megalkuvó dekoratív festészetnek? Lehet-e a lelki értékeket a tartalmaktól függetlenül továbbvinni? Szabad-e ma mesét írni, ornamentumot tervezni? Antallal [Frigyes]: a dekoratív művészet az, mely a festészet összes realista elemeit kompozícióba, rendbe győzi, és ezekből „épít” díszítményt független (vászon) téren vagy architektúra 64 L. az animizmus szó magyarázatát a fogalomtárban. 138
