Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1917 és térben legközelebbi fájdalomra alkalmazva.) A vállalási és öncélúsági etika is lehet vallásos alapú, bár nem szükségképpen az. Az első segítség etikája csak hiten alapulhat, annak hitén, hogy jó tettből csak jó lehet. De hit mondhatja azt is: olyan felsőbb lényben hiszek, aki nem csak azt követeli tőlem, hogy szeressek, de azt is, hogy bizonyos rendszer szerint, a köz legnagyobb javára, önnön vállalásom tiszteletben tartásával, más lelkek és egyének öncélúságának kíméletével, következtető és ítélőképességem latbavetésével szeressek. A megváltott világban, esetleg csak egy magasabb fejlődési fokon is lehet, hogy mindez a mellékszempont felesleggé, sőt erkölcstelenné válik. De ma még nem lehet erkölcsileg sem beleugrani a mennyországba. A lélek úgy el van keveredve a matériával, hogy bizonyos kötöttségek kötelező formáivá lettek. Szerintem ma még könnyelműség az egyén korlátáit lerázni. A magunkét lerázhatjuk, ez erkölcsös, de azét, akit vállaltunk, nem rázhatjuk le, mert nem tudunk igazán teljesen azonossá sem válni. Itt áll az, amit minap Libermann Pali56 mondott: „ma még nagyravágyás a mindent szeretni, a korlátok elismerése vallásos.” - Az anyagot is meg kell, azt hiszem, váltani, a formákat biztosan. Úgyhogy a korlátokból való kiugrást nem tudom erkölcsileg kielégítőnek érezni. E téren fontos kérdések: 1) Lehet-e etikus problémát értelemmel eldönteni, mivel etikus valami éppen csak megvalósulásának formája (belső élmény, átélés) lehet? Igaz-e ez egyáltalában? 2) Vajon az etika Istent vagy egy princípiumot szolgál-e? Azt hiszem, az igazi etika csak Istent szolgálhatja, hogy legfelsőbb princípiuma csak tulajdonsága-e azonban Istennek vagy azonos-e vele? Mivel az erkölcsöt megváltónak érezzük, azonosságot sejtünk benne Istennel. 3) Vajon a szeretet-e ez a legmagasabb princípium? Azt hiszem, nem egészen, mert a szeretet olvasztókohó, a végcél pedig egész egyek a teljes egyben - „harmónia”. Mindenesetre a szeretet szimbóluma az útnak. De azt hiszem, a művészetnek is van benne szerepe, noha a művészet nem vált meg, csak szimbolikusan hasonlat, nem is szimbólum. A szerelem áll talán csak materiális síkon legközelebb ahhoz az úthoz. Benne feladódása az énnek misztikusan párosul teljesedésével és produktivitásával. A művészet teljesít és produkál (de nem önsorsú lelket), és nem vált meg, sőt kiépíti az én korlátáit. A szeretet - lényegében nem produktív - tettei mind szimbolikusak, kevés bennük a Werk-elementum. De megvált az egyén korlátáitól. 4) Az Isten iránti szerelem tehát a legmagasabb erkölcsi princípium. De Isten - mivel: léttel, megvalósulással? - korlátozta magát, csak rendjeiben lehet szerelemmel elsajátítani és megváltani. Mert megváltódik az Isten is a lélekben. Szóval lehet-e ideiglenesen oly fejlődési fok, melyben a legmagasabb etika nem esik össze a legmagasabb princípium alkalmazásával? Ha a szeretetet vesszük princípiumnak, akkor azt hiszem, igen. Ha a harmóniát (mely egyénünk egész latbavetésével jár), akkor azt vélem, nem. Bár a megvalósulásban ezt a harmóniát mindég csak sántítva lehet megközelíteni. 56 Libermann Pál (1885-1956). Jászi Oszkár unokatestvére, orvos. Foglalkozott matematikával és filozófiával is. 1919 után emigrált. Capriban halt meg. 128
