Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)

Radnóti Miklós és kortársai - Argonauták, Meredek út

Hajnal Anna (PIM)

„Vas István és szép felesége, Nagy Etel, Radnóti Miklós és Fifi rég barátságukba fogadtak, Trencsé- nyi-Waldapfel Imre és Petrolay Margit Albertfalváról nem restelltek hozzám eljönni a Wahrmann - ma Victor Hugo - utcába. 1936-ban megalakult a Tóth Árpád Társaság, amely nagy vetélytársa volt az akkor már virágzó Mikes Kelemen Társaságnak. A cél egymás írásainak gyors és közvetlen megismerése volt. Az említetteken kívül Zelk Zoltán, Jékely Zoltán, Sőtér István, Habán Mihály, Berda József és a legfiatalabbak, Devecseri Gábor, Vészi Endre alkották a törzsgárdát [...] A Tóth Árpád Társaságból nőtt ki az Argonauták című folyóirat, amelyetTrencsényi-Waldapfel Imrével együtt szerkesztettem, e nemzedék legjobbjainak közreműködésével." (Hajnal Anna emlékezése- kézirat; PIM)

Hajnal Annának és férjének, Keszi Imrének szóló sorok (PIM)

Weöres Sándor (PIM)

Weöres kezdetben azt javasolta földijének és barátjának, Illés Árpádnak, hogy az alakuló irodalmi társaságot a közelmúltban elhunyt Kosztolányiról nevezzék el.

„A Tóth Árpád Társaság volt az első és utolsó, sajnos rövid életű kísérlet a harmadik nemzedék személyes csoportosulására [...] Jó volt meghúzódni a Tóth Árpád Társaságban, otthonra találtam az Argonautákban [...] De igazán ez a feszengő érzés is ott fogott el: volt valamilyen áhítatos rajongás az összejöveteleinkben, az Argonauták egész arculatában, a klasszicizmus korszerűen korszerűtlen kultuszában. Amikormost, utólagjellemezni próbáltam társaságunk szegényes »szalonjait«, az a szó jutott eszembe: preraffaelitizmus. Annak idején, rosszkedvemben egyszer, magamban mérgesebb megjelölésre fakadtam: pietizmus. Művészi pietizmus, persze, amely éppen a kortól elfordulva fordult vele szembe, énnekem azonban egyre kevesebb vigaszt tudott adni sorsom és korom közös rémszorításában."

(Vas 2002b. 25., 174-175.)