Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Keserű Katalin: A kanonizációról és az 1960-70-es évekről, melyeket fél évszázad után sem felejt el az, aki átélte
A REMÉNY ÉVEI művészet műalkotásai helyett a művészet mint élet, alkotófolyamat és műtárgy demokratikus-nyilvános voltát hirdették improvizatív képzőművészeti és zenei akcióikkal és hap- peningjeikkel. A másik, említetlen újdonság a fényművészet megjelenése az évtized végén (Csáji Attila). És egy kiállítás-sorozat: a Téralkotás - tárgyformálás, mely 1975-től 81-ig egy-egy képzőművész, designer vagy iparművész, sőt, zeneszerző, színész meghívásával nemcsak a „tér és forma" klasszikus, de a művészetek és a tárgyi világ illetve az élő test új összefüggéseinek feltárására is vállalkozott.50 A sorozat Határesetek című gyűjteményes kiállítása (1979, kurátorok: Pogány Gábor - Péter Márta - Gáspár Zsuzsa) a képző- és iparművészetek/mesterségek összefonódottságának retrospektív megismertetéséhez járult hozzá. A kezdeményező kortársak elfogadták a két(? másfél?) évtized „irányzat-pluralizmusát, jóllehet ezek nem csak stiláris jellegűek voltak, hiszen a „képző" művészet mellett megjelent a fogalmi és a tárgyművészet is. De e különböző (és a többi) művészetek együttműködtek a színház ban (Budapest, Kaposvár, Szolnok, Pécs) és a leginkább ismert új technika és médium: a video (és a film) területén.51 Németh Lajos 1987-ben újra és más szemszögből tért vissza a témához, mintegy helyesbítve korábbi gondolatait. Nem csak a művészet akkori „megújulásának lehetőségeiről" szólt tehát, mint előadásának címe mutatja,52 hanem - még mindig a társadalom és a politika felől nézve a 60-70-es évekre - egy „harmadik utat" nevezett meg lehetőségnek. Ez különösen érdekes, mivel a (nálunk fordított történelmi sorrendben érvényesült) szocializmus és kapitalizmus analógiájára és velük megfeleltetve a konzervatív és az avantgárd világnézeti ellentéte bontakozott ki számára a kultúrában, tetézve az emlékezés akkor jelentőssé vált társadalmi-antropológiai témájával. Polarizálódás helyett a művészet és a társadalom/közösség nagy, újkori problematikájának megoldását találta meg a nálunk a 60-as években indult (és a Tendenciák 1. katalógusában regisztrált), a hetvenesekben kivirágzott ún. szimpozion mozgalomban, mely Közép- és Kelet-Euró- pában valóban mozgalmi jellegű volt, Nyugaton azonban a műpártolás egyik módjaként létezett. Részben tehát nem vette számba a társadalomra az 1960-as évek óta nyitott művészet sajátosságait, részben viszont újabb támpontot adott a regionális szemlélethez, egyúttal a „hatvanas évek" jelentőségének kiterjesztéséhez is. 3. Hogy volt-e olyan paradigma, mely hirtelen és élesen új irányt szabott a képzőművészetnek 1960 körül? Magát a megélt, megértett, de korábbi (például szürrealista) módokon is megjelenített valóságot nevezhetjük annak, hiszen addig nem a valóság, hanem egy ideológia által előírt változata volt (nálunk) a realitás. A művészi eszközök, anyagok, technikák határozottan másként használata: a művészeten kívülről jövő változataik ill. a világ, a valóság anyagainak, technikáinak, médiumainak, a művész keze mellett a testének is művészeti médiummá válása, a mű (metamorf természete és jelentésstruktúrája helyett) 50 50 Iparművészeti Múzeum, kurátorai Péter Márta, Gáspár Zsuzsa, majd Forgács Éva. Pataki Judit - Jékely Zsombor: Az Iparművészeti Múzeum kiállításainak jegyzéke 1975 -2007. www.imm.hu/hu/servefile?id=120 A sorozatban Keserű Ilona Szín-Tér installációjának része volt Vidovszky László „teremhangzása" és Bajcsay Mária performansza. 5' Sőt, az élő műformának számító Fluxus maga is létrehozott műfajokat: „a zenei eredetű eventet, a mail artot" stb. (A hagyományos művészeti ágakban inkább a stiláris tendenciák érvényesültek. 52 A kortárs művészet megújulásának lehetőségei. Próbaszám 1990/1. 9-14
