Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Keserű Katalin: A kanonizációról és az 1960-70-es évekről, melyeket fél évszázad után sem felejt el az, aki átélte
KESERŰ KATALIN: A KANONIZÁCIÓRÓL ÉS AZ 1960-70-ES ÉVEKRŐL, MELYEKET FÉL ÉVSZÁZAD UTÁN SEM FELEJT EL AZ, AKI ÁTÉLTE győzés eszköze volt? Amik ma már - tekintettel a művészet autonómiájára - nem össztársadalmi kérdések. Ezért a következő visszatekintésekben Németh azon szempontjait és megállapításait veszem sorra és egészítem ki, amelyek a „60-as évek" mindenkori kano- nizációjának alapjai, mivel az autonómia visszaszerzésének tényei. A művészettörténetben akkor sem feledhetők, ha a művészet - az autonómiáját feladva - ismét társadalmi tevékenységgé válik/válna. (Lehet, hogy ebből a nézőpontból a diktatúra 25 évét követő ill. az azzal érintkező 30 év/kb. 1960-90-ig/ rehabilitációs, a fennálló kánonnal szembeni kanonizációs kísérletei feleslegesnek tűnnek a művészet ma még/már akadálytalanul ragyogni látszó fényében.) Az utóbb említett két kiállítást és mellettük a Textil falikép 68 című iparművészeti kiállítást valamint a No. 1 csoportét, a Szürenont (1969) és az első, múzeumban rendezett kortárs képművészeti kiállítást: a pécsi Mozgás '70-et utólagosan rekonstruálták illetve megjelenítették művészettörténészek és intézmények, az alkotók segítségével és/vagy kezdeményezésére is.23 Sűrűn emlegetettek a 60-as évek második felének nem hivatalos helyeken rendezett kiállításai is. A vidéki illetve az egyéni (társas) események azonban kevésbé reflektáltak. Előbbiek közül a Pécsi Iparművészeti Műhely (1969) és előzménye: Lantos Ferenc „szakköre" (1963) illetve folytatása, a Pécsi Vizuális Műhely (1976) nemigen kerül említésre,24 jóllehet két koherens csoportot is összetartott a mester, s az Iparművészeti Műhelynek 1969-ben már kiállítása is volt. Ám ennek a rendszerelvű vagy a hozzá fűződő, az ipari zománcot képzőművészetté/designná alakító - és így társadalmiasító - munkának utólagos és részletes számbavétele nem történt meg.25 Pedig a Nemzeti Galéria 1969-ben(!) bemutatta Pécs és Baranya művészeinek kiállítását, s jelentőségét Németh Lajos méltatta.26 Az ő és kortársai ars poeticájában a vidék ugyanis legalább olyan fontos szerepet játszott, mint Budapest. Az egyéni - vagy páros, hármas - kiállítások, például a Fényes Adolf Terem önköltséges tárlatai már az egyes alkotók igényét jelezték az életművükben beállt fordulat bemutatására és kibontakozásra inspiráló erejének tudomásul vételére. Amellett, hogy ez a hely a különös bérleti rendszere miatt is megérdemli a figyelmet, a kiállítások a nyomasztó művészetpolitika alól való egyéni fel- szabadulások és a saját, addig soha nem látott utak megtalálásának dokumentumai, melyekkel maguk az alkotók tették meg az első kanonizációs lépéseket. Különös, hogy a társtudományokkal (nemzetközi szinten) együtt gondolkodó Németh Lajos, miközben lerakta az interdiszciplinaritás alapjait, az élő és lassan nemzetközi kitekintésűvé vált magyarországi diskurzus hatására egy olyan tanulmányt tett közzé 1975- ben, melyben - regisztrálva az információ, a környezet-átalakítás, a műalkotások számának 23 A No.1 és a Szürenon felújítása 1979-ben történt, majd ismét 1999-ben; az Ipartervé 1980-ban. Lásd még Frank János: Az eleven textil. Bp. Corvina, 1980. A rekonstrukciókon a „jelenségek" folytatódását is rögzítették. 24 Kivéve a Pécsi Műhely néven magukat önállósító fiatal művészeket (lásd kiállításukat az Ernst Múzeumban, 2004, a Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeumban, 2017) 25 A „szakkörre" járók is talán jobban kötődtek Martyn Ferenchez, így róluk lásd Keserű Katalin: Hommage á Martyn. Pécsi Galéria - Győr, Városi Művészeti Múzeum Képtára, 1999. KK Lantos monográfiája csak a mester szemszögéből tárgyalja e műhelyeket: Pécsi Galéria, 2010. 2017-ben a PIM társadalmi kontextusra alapozó Kassák Múzeuma rendezett kiállítást a Kiscelli Múzeumban a zománcokból Tettek ideje. Lakhatási mozgalmak a 20. században címmel, s a Ludwig Múzeum említett, valamint az acb Galéria kiállításain tűntek fel a zománcművek (is), Budapesten és külföldön, de Lantos nélkül. 26 Igaz, a Dunántúli Naplóban (1969. május 18. 5). Ez a cikke - sajnálatos módon - kimaradt a Gesztus vagy alkotás válogatásából.
