Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Keserű Katalin: A kanonizációról és az 1960-70-es évekről, melyeket fél évszázad után sem felejt el az, aki átélte
KESERŰ KATALIN A kanonizációról és az 1960-70-es évekről, melyeket fél évszázad után sem felejt el az, aki átélte Mottó: „Reménységgel, szabadságvággyal éltünk, és 68 mindenkinek, az egész keleteurópai ifjú nemzedéknek irtózatos pofáncsapás volt: nesze nektek reménység!" Cseh Tamás1 A mottó reménység és pofáncsapás szavait emelem ki, és megtoldom/helyesbítem egy harmadikkal, amely inkább mondat: A művészet pedig felülírta a politikatörténetnek vélt történelmet. Abban az évben volt ugyanis a legádázabb közép-kelet-európai esemény: a Varsói Szerződés országai egyesített hadseregének bevonulása Csehszlovákiába, mely nemcsak beavatkozás volt egy ország belügyeibe, hanem a szolidaritás mint civilizációs érték kiirtására is irányult a régióban, melyet a történelem összeforrasztott.1 2 így ítélte meg évtizedekkel később Sólyom László köztársasági elnök is, aki bocsánatot kért a már független Csehországtól és Szlovákiától (2008. augusztus 21). 1968-ban azonban „csak" műalkotásokban fogalmazódott meg a zaklatottság és együttérzés (Keserű Ilona: Üzenet, 1968,3 Szentjóby Tamás: Csehszlovák rádió, 1968.) kép Megjegyzendő: mindkettő4 az eseményekről érkező hírekre reflektált.5 Egyikük félbeszakított képírással, képi jelekkel, a másik egy különös hír tárgyára: a hatóságokat megtévesztő ál-médiumra, egy hasonló ál-médium tartósításával. Összefügg-e mindezzel a ma nyíló, Keretek között című időszaki kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában?6 Mely ismét a 60-as éveket mutatja be, 1958-1968-ig. A kereteket a speciálisan magyarországi tiltott témák („például az 1956-os forradalom, a szovjet megszállás, a marxizmus-leninizmus ideológiai hegemóniájának megkérdőjelez(hetet- lens)ége, a kommunista párt hatalmi monopóliuma, a politikai rendszer diktatórikus jellege és a polgári szabadságjogok súlyos korlátozása") rajzolják ki, illetve a kiállítás bemutatja, hogy a „keretek" „ellenére - azokon belül vagy éppen azokat feszegetve - a művészek számtalan kifejezésmóddal kísérleteztek, hogy az 1956 utáni illúzióvesztett 1 Bérezés László beszélgetőkönyve. Palatinus, 2014. 82 2 1972-ben csehszlovák és magyar művészek élő akciókkal demostrálták az ellenkezőjét Balatonbogláron (szervező: Beke László) 3 Ilona Keserű Ilona: Önerejű képek. Catalogue raisonné I. 1959-1980 (Budapest, Kisterem, 2016. 150) nem említi, hogy Keserű Ilona a rádiót hallgatva festette a képet, melynek változásairól fotók készültek. 4 és még több más mű is, mint Szentjóby Tamás: Háromszemélyes hordozható lövészárok, 1968, Véres film, 1968. (Keserű Ilona 1968-as Halálhír című műve más eseményhez kötődik. 5 A médiumok jelentőségét és hatását a tömegekre kihasználta a szocialista realista művés^etpolitika is. Ennek az ikonográfiának (is) bírálata: Lakner László: Varrólányok Hitler beszédét hallgatják, 1960. (http://www.szepmuveszeti.hu/ kiallitasok/lakner-laszlo-varrolanyok-hitler-beszedet-hallgatjak-208) Lakner a továbbiakban is több képével reflektált a nemzetközi eseményekre. 6 A továbbiakban MNG 37
