Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Csáji László Koppány: Alá(t)rendelődés
A REMÉNY ÉVEI mánytörténeti vázlatából nem lehet kihagyni a 19. századi történelemfilozófiát sem Hegeltől Marxig, illetve a pozitivizmus tudományos módszertanát. Talán meglepő, hogy több evolucionista (pl. Adolf Bastian) kifejezetten darwinizmus-ellenes volt, és az emberi társadalmakat, kultúrákat, az emberi jellemet nem a biológiai fajok kifejlődési útja szerint képzelték el, hiszen a darwinizmus széttartó, kifejezetten a sokféleség felé mutató, nemlineáris modell volt. A 19. század végére az evolúció uralkodó eszmeáramlattá vált az antropológián kívül a történettudományban, a szociológiában és - például Sigmund Freud révén - a pszichológiában18 is. A 20. század első felének embertelen, totalitárius rendszerei azonban oly sokat merítettek az evolucionizmus logikájából, hogy ezáltal visz- szamenőlegesen is diszkreditálták az evolucionizmust, bár az eredeti evolucionizmus képviselőitől a rasszizmus vagy a fajelmélet általában távol állt. Az evolucionizmus a feltételezett fejlettségi fokok szerinti megkülönböztetését modellszerű sorrendbe kívánta rendezni, és ehhez hatalmas adathalmazt, tudásanyagot mozgatott meg. A legkülönbözőbb történeti forrásokból, illetve a kortárs utazók, misszionáriusok, kereskedők beszámolóiból válogattak példákat az egyes elméletek igazolására. A látszólagos induktív érvelés ellenére az elmélet levezetése deduktív maradt, hiszen egy hipotézishez kerestek érveket, adatokat. Fejlődési modelljével univerzális választ kívánt adni a világ társadalmainak, kultúráinak sokféleségére, és úgy viszonyult az alacsonyabb fejlettségi fokon élőkhöz, mintha a világban a civilizált népek önnön múltjuk élő múzeumában járnak, amikor „barbár", vagy még kezdetlegesebb, úgynevezett „primitív" népeket tanulmányoznak. Természetesen a legfejlettebb fokot Nyugat-Európa és az Amerikai Egyesült Államok „állapota" jelentette. A 19-20. század fordulójától egyre több bírálója akadt az evolucionizmusnak, és az 1920-as évekre új elméletek, iskolák jelentek meg, így például Franz Boas kulturális relativizmusa, a történeti-partikuláris iskola, vagy Bronislaw Malinowski funkcionalizmusa. A 20. században az antropológia letett arról, hogy általános modellt keressen a történelem egyöntetű fejlődésére, és tudományos irányzatok sokasága19 egészen más tudományos kérdésekre kereste a választ, a társadalmi struktúráktól, az egyes társadalmi intézmények, szokások, jelenségek funkcióján át a szocializáció és a társadalmi intézmények újratermelődésének kérdéséig. A 20. században az egyik leginkább önreflexív, megújulásra képes tudományterületté vált az antropológia, rég maga mögött hagyva az evolucionizmus elméleti keretét. A II. világháború, a hidegháború évei, a kétpólusú világ és nem utolsósorban a Truman- elv időszakában a világ ismét szembesült azzal a kérdéssel, hogy lehet-e fejlődésről beszélni az emberiség társadalmaiban, kultúráiban. Ekkoriban születtek meg - főleg a marxizmussal szimpatizáló nyugati gondolkodók részéről - az ún. neoevolucionista irányzatok 28 18 Egyes mítoszok és főleg a totemizmus mibenlétét, eredetét kutatva kifejezetten evolucionista, spekulatív érvelést alkalmazott például a Totem és tabu, 1918-ban megjelent munkájában. 19 Csak példaként említek néhány irányzatot a 20. század első feléből: kulturális relativizmus (történeti partikularizmus), diffúzionizmus, funkcionalizmus, strukturális funkcionalizmus, kultúra és személyiség iskola. A 20. század második felében tovább növekedett az irányzatok, iskolák sokfélesége, így például a strukturalizmus, az ökológiai materializmus, az interpretativ antropológia, a városantropológia; a cselekvőközpontú, a performatív és az interakcionista antropológia, a kognitív antropológia, a szimbolikus antropológia, az etnicitáskutatás, posztmodern antropológiai irányzatok, neoe- volucionizmus, kulturális ökológia, szociobiológia és a gender-studies. Az evolúció, vagy legalábbis az általános fejlődési modellek kérdésével csak az utóbbi négy foglalkozott (különböző mértékben), de merőben más megközelítésben, mint az eredeti evolucionizmus tette.
