Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Pataki Gábor: Hiátus és folytatás - az Európai Iskola és a 60-as évek
A REMÉNY ÉVEI egész emberi szervezetbe. Ez a dornachi épületben az első alapélmény, amennyire ezt az új stílus első példájánál el lehetett érni." „Az épület nyugati, főbejárati kapuja felett látható forma annak a kísérletnek az eredménye, hogy az épület egészéből kinövő, valóban organikus formákat hozzunk létre. Ez a forma a szerves világban nem található meg, tehát nem egy természetnek megfelelő leképeződésről van szó, hanem az organikus teremtést magát próbáltuk kinyilvánítani (Kiemelés tőlem, Sulyok Miklós). Megkíséreltük a természetben végbemenő organikus teremtésbe való belehelyezkedés által megszerezni a lehetőséget, hogy organikus formákat mi magunk létrehozzunk és az egészet a dinamikai törvények megsértése nélkül egyetlen organikus formává alakítsuk." 12 A steineri építészeti gondolat tehát valami egészen újszerű gondolkodási irányba vezette Makoveczet, aki a korban nem meglepő módon az építészet újradefininálására törekedett, a meglévő teljes elutasításával. Ebben az elutasításban addig is elmegy, hogy kijelenti: „Magam a szerves építészet legfontosabb ügyének nem az építészet stiláris kérdéseit tartom, hanem tevékenységünk dramaturgiáját. Nem az épület formája fontos, nem az, hogy milyen anyagokból épült, /.../hanem a dolog drámája, amely alapvetően befolyásolja a többit.'n3 Időrendben Makovecz Imre épületei korábbiak, mint a Csetéi. A szakirodalom rendszerint kiemelendőnek tartja a velencei Cápa vendéglőt (1963), a Budapest-Farkasréti temető ravatalozójának belsőépítészeti átalakítását (1975), a sárospataki művelődési házat (1974-82), amelyek már határozottan jelzik az uralkodó nemzetközi modernizmustól eltérő irányú tájékozódását. Nem kevésbé fontosak Makovecz térelméleti kísérletsorozatai, amelyet performance-nak is nevezhetünk, nevezetesen az 1970-es Mozgásforma-kísérletek, az 1972-es Minimáltér-pályázat és az 1974-es Álarc nélküli bál14. Előbbi az antro- pozófiából ismert euritmia-gyakorlatok építészeti továbbgondolása, kreatív imagináció- ban való minőségi továbbfejlesztése. Makovecz a bécsi Friedl Meangya táncművész, euritmista összejövetelein, az 1960-as években kapta a legerősebb impulzusokat ebben a tekintetben. „Friedl Meangya, aki akkoriban a világ legnagyobb euritmistája volt, Budapesten euritmiagyakorlatokat vezetett számunkra, melyeken Imre is részt vett. Ezekből a gyakorlatokból keletkeztek Makovecz „Mozgáskísérletei"'15 - emlékezik vissza Kálmán István, Makovecz barátja és antropozófus-társa. Az épület-lény makoveczi szemlélete ugyanakkor számos házán visszatér, mint például az említetteken kívül a szegedi Halász- csárda, terv, 1968, a Haladás Áfész kecskeméti autóscsárdája, terv, 1969, a soproni Nagy- tómalom szabadidőközpont strandépülete, terv, 1970, a velencei Ifjúsági és szabadidő- központ, terv, 1973-74, a Visegrád-mogyoró-hegyi szabadidőközpont épületei, 1977-80, a dobogókői Síház, 1979-80. Az épületnek az emberi alakkal, arccal való azonosítása a steineri építészetszemlélet egyik alapelve, de a dornachi Goetheanumon kívül valójában Makovecz építészete az, amely kezdettől és következesen kibontva, nagy léptékben valósította meg ezt az elvet. Csete György első épülete, a Forrásház (vízátemelő szivattyúállomás és barlangkutatók szállása) a Pécs melletti Orfűn, 1970-74-ből, egészen újszerűén, mintegy kiáltványszerű 12 Rudolf Steiner, A Goethenaum építési gondolata, Országépítő, 2007/2, 5., (eredeti kiadás: Wege zu einem neuen Baustil, „Und der Bau wird Mensch". 8 Vorträge, Berlin und Dörnach 1911-1914.) 13 A helyi cselekvés, i. m. 202. 14 Álarc nélküli bál, Makovecz Imre emlékére, halálának évfordulóján, Keserű Katalin, Korunk (Kolozsvár), 2012. szeptember, 29-45 158 15 Kálmán István, Emlékezés Makovecz Imrére, Szabad gondolat, 2012. március, 28.
