Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Pataki Gábor: Hiátus és folytatás - az Európai Iskola és a 60-as évek
SULYOK MIKLÓS: A MAGYAR ORGANIKUS ÉPÍTÉSZET KEZDETEI: CSETE GYÖRGY ÉS MAKOVECZ IMRE ELSŐ MUNKÁI AZ 1960-70-ES ÉVEKBEN tömörséggel valósítja meg tervezője építészeti filozófiáját. Az organikus-növényi világ formáinak alkalmazása, a magyar népművészeti formakincsen átszűrve, szobrászati tömegformálással. Jeffrey Cook empatikus elemzésében: „Azorfűi Forrásház áthatolhatatlan, inkább az ember és a természet új egységének állított emlékműnek mondanánk, mintsem szivattyúháznak. Az ember legalapvetőbb ökológiai egyensúlyát jeleníti meg a természetben, mintegy amulettként. Mivel szentély formáját ölti, s egyben vízműként is szolgál, megszenteli magát a vizet is. Valóságos „élet forrása", építészeti értelemben. A tiszta hegyi forrás vizét ünnepli, mint Bartók Cantata profanájának utolsó sora."16 A ma már világszerte az organikus építészet egyik főműveként számon tartott épület napjainkban műemléki védettséget élvez. A paksi Atomerőmű lakótelepe is 1970-75 között épült, s a magyar organikus építészetnek, bár negatív felhanggal, de először adott igazán nagy nyilvánosságot a magyar közvélemény előtt. A legrosszabb szovjet nagypaneles házgyári technológiával épült lakótelepnek két építészeti értéke volt. Egyik a lakásalaprajzi újítás, amikor is a korábban megszokott szűk, folyosószerű főzőkonyha helyett étkezőkonyhát terveztek a Pécs Csoport tagjai. Ez máig hatóan értékesebbé tette a lakásokat az ingatlanpiacon. A másik újítás, ami azután támadásra sarkallta a magyar építészet párt-felügyelőjét, Major Mátét, a házak homlokzati paneljein alkalmazott síkdíszítés, valamint az erkélyek oldalpaneléinek plasztikus megformálása. Az ennek a támadásnak a nyomán kirobbant, ún. Tulipán-vita (a homlokzati síkdíszítések a magyar nép díszítőművészet tulipánmotívumainak geometrikus reduktív átírásai voltak) ellehetetlenítette a csoport helyzetét a pécsi tervezővállalaton belül és 1976-ban föloszlatásukhoz vezetett. A kor kulturális vezetésének obskurantiz- musa nem tűrte a legminimálisabb újítást sem az állami építőipar termelésében. Nem véletlen, hogy Csete és Makovecz hatvanas-hetvenes években megvalósult épületei az ún. szövetkezeti gazdasági szektor, magánemberek, vagy egyházak megrendelésére épültek. Ez alól csak Makovecz sárospataki Művelődési háza képez kivételt, regényes történetének elemzése külön tanulmányt igényel. A Tulipán-vita ugyanakkor rámutatott a magyarországi tradíció- és modernségfelfogás sajátosságaira is, építészeti és tágabb, kulturális értelemben is.17 A halásztelki Árpádházi Szent Erzsébet templom is a hetvenes évek termése, 1977-79- ből. Csete a Forrásházon alkalmazta először az ún. fénytengely kompozíciós elvét, ahol a centrális épület középtengelyében függőleges fénybeáramlás hozza létre a tengelyt. Itt földhalomra ültetett, zárt, faszerkezetű kupolán (természetesen a bejárati ajtón kívül) egyetlen nyílás a zenitális helyzetű opeion. Ahogyan Makovecz térkísérleti mozgásforma-akciói jelentősek életművében, úgy Csete György és a Pécs Csoport felfogásának összefoglalásában fontos szerepe van az 1973-ban a budapesti Fészek Klubban Csak tiszta forrásból címmel rendezett kiállításuknak, ahol rajzos-fotós tablókon mutatták be építészeti-népművészeti formaelemzéseiket. A magyar építészettörténet jelen feladata többek között Csete és Makovecz kanoni- zációjának, munkásságuk befogadástörténetének vizsgálata és megírása. Itt most csak 16 Jeffrey Cook, Seeking Structure from Nature, The Organic Architecture of Hungary, Birkhauser, 1996, 22, (a szerző fordítása, Sulyok Miklós) 17 Ld. pl. Virág Molnár, Cultural Politics and Modernist Architecture: The Tulip Debate in Postwar Hungary, American Sociological Review, 2005, vol. 70. 159
